Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkája a XVI-XVII. században
Buor Ötvös László mellett a XVII. századi győri ötvösség leggazdagabb, legismertebb és legtekintélyesebb mestere a céhben és a céhen kívül Peresztegi Ötvös János volt. Mint többszörösen megválasztott céhmester, végig városi, sőt megyei tisztségviselő. Mindkét céhen kívüli tisztségéből jelentős anyagi haszonra tehetett szert, amelyre abból következtethetünk, hogy 1650- ben közszolgálatért mint Győr vármegye szolgabírája 300 magyar forintot vett fel a vármegye viceispánjával és Poky Gáspár szolgabíróval együtt (54), 1670- ben pedig per útján szereztek vissza özvegyétől 400 forintot, ami a vármegyétől maradt nála (55). Pályakezdését az ellene vezetett perekből ismerjük, amelyek szerencsésen zárultak: 1632-1633- ban kétszer is felmentették az ötvösmű- megrendeléssel kapcsolatban átadott ezüstökkel való visszaélés vádjai alól (56). írástudó, tanult emberként, és városi főhadnagyi tisztsége révén már ismert személyiség lehetett 1633- ban, amikor Makachin Ádám káptalani oskola mester végrendeletében őt kérte fel a városbíróval együtt adóssága behajtására és végrendelete véghezvitelére (57). Később még háromszor találkozunk nevével tutorként (lásd: Adattár). Ugyanezen évben (1633) felesége apja is végrendelkezett, miszerint házában lakhatott (58). Ekkor tehát még nem volt saját otthona. 1655- ig számtalanszor szerepelt tanúként végrendeletekben. Nagyívű pályáját gazdag nemespolgár rokoni kapcsolatok, városi tisztségek, céhmesteri poszt és mindezek révén folyamatosan gyarapodó vagyona növelte. 1633- tói városi esküdt, valószínűleg ugyanezen év augusztusától 1644- ig és 1646- tói 1650- ig céhmester (59). 1635- ben belvárosi háztulajdonos. Házainak számát 1642- ben és 1657 előtt tovább gyarapította, sőt 1651- ben felesége is örökölt egyet földdel és szőlővel nagybátyjától, Miskey Györgytől. 1636 és 1665 között többször volt kezes polgárfelvételnél. 1644- ben városi kamarás, egyúttal Győr vármegyei esküdt, 1648- tói Győr vármegye szolgabírája, 1653- ban, 1658- ban és 1659- ben városbíró. Címeres nemeslevelét 1649. június 26- án hirdették ki (60), de már 1644- ben nemesként említik és ugyanezen évben, a kamarási esküt megerősítő aláírása mellett ott találjuk pecsétgyűrűjének lenyomatát, amelynek sisaktakarós, alul lekerekített, fent domborúan záródó pajzsában egészalakos, álló oroszlánt láthatunk ötvöskalapáccsal és üllőre helyezett ötvöstárggyal, sisakdíszként üllővel együtt ugyanazon oroszlán félalakos változatát, tehát már ekkor heraldikaiig jól megoldott címeres pecsétgyűrűt használt (61). Büszke lehetett mesterségére, amit a nemesi armális elnyerése után még folytathatott, hiszen 1646 és 1650 között ismét céhmester a városi és megyei vezetésben vállalt, ismert tisztségei mellett. A XVII. század első évtizedeiben az ötvösök társadalmi felemelkedésének lehetséges útja a mesterségben szerzett vagyona gyarapodásával összefüggő személyes függetlenség és társadalmi tekintély növelése mellett a tehetős 30
