Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A céh keletkezése, szervezete, szabályzatai
mesterasztallal tartozik. Nem kell mesterasztalt adnia annak a mesternek, aki egy másik ötvösmester lányát, vagy feleségét veszi el. A mester inas- fiát, még ha idősebb, "szakállas" is, sem lehet négy esztendő alatt felszabadítani (16. pont). A győri ötvösök céhen belüli házassága nagyon ritka. A XVII. század utolsó negyedében már a céhszabályzatot kellett elővenni, hogy igazolják egy fiatal társuk kedvezményre való jogosultságát, amikor feleségül vette a céhmester leányát. 1689. május 8- án e szabály figyelembevételével csökkentették felére Homolya Pál mesterasztalát: -„Homolya Pál ez Nemes Eötvös Czehben ... bévetetó'dött, az Nemes Eötvös Czeh Mesteri közében es ugyan mivel az Nemes Czéhnek Czéhmesterének bücsűletes hajadon leányát el vette, jóllehet Nyolczvan Három Forint lett volna articulus szerént ... tétele, de mint hogy az Nemes Czéh articulussa aztot tartya, hogy ha valamelly Iffiu Czéhbeli mester Ember Gyermeke Czéhbeli Mester Ember Gyermekét elveszi Fél Czehel tartozik. ” A 17. artikulusban azt olvashatjuk, hogy a mesterek özvegye egy évig szabadon fenntarthatja férje műhelyét. A győri ötvös jegyzőkönyvből két példát látunk erre. Nyúli Ötvös István halála után özvegyével kapcsolatban tudunk műhelye további működéséről, valamint Debreceni Ötvös Mihály végrendeletéből, akinek felesége még eladhatja a vásáron a ráhagyott ötvöstárgyakat, ha legénye befejezi az egyik félbemaradt munkát (lásd Adattár). Lopott ezüstöt nem lehet venni. Ha egy tárgyról kiderült, hogy az, be kell jelenteni a városbírónak, különben elveszíti az ötvös a mesterségét (18. pont). A 19. artikulus megengedi a mestereknek, hogy egy gira ezüst értékig közmunkát végezzenek. Ha a végzett munkával elégedetlenek, a céhmester feladata a városbíró előtt megfelelni, a mesterek maguk nem esküdhetnek. A 20. pont a próbajegy szedés költségeit határozza meg: minden gira ezüst után négy- négy pénzt kell befizetni a céhnek. 1667- tői egyszerűsödik a díjszabás: egységesen egy forintra változik, amit minden mesternek évente be kell adnia a céhládába (Ötvös jk). Az ötvöscéh a mesterek és legények vallási kötelezettségeit is előírta: rendszeresen kell templomba járniuk, amennyiben ezt elmulasztják, egy gira viaszt kell fizetniük (21. pont). A mester vagy legénye köteles engedelmeskedni a céhmestemek, bármit is kér tőle. Az engedelmetlenséget először egy gira viasszal, másodszor kettővel, amit a templomnak adnak, harmadszor a céhből való kivetéssel büntetik (22. pont). 20
