Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Gyulai Ferenc: Növénymaradványok a gőnyűi feltárásból
Az itt talált 40 növényfaj 134 magja/termése változatos viszonyokra utal. Több mint egynegyedük mocsári növény. A kút egykori környezete vízjárta, nedves, mocsaras volt, nádas és magassásos, mocsárréti fajokkal. Ezen fajok diaspórái a kutat elöntő Duna, vagy tartós vízborítás során kerültek ide, és a kút folyamatosan nedves, levegőtől elzárt rétege igen jó állapotban őrizte meg számunkra. A tavi káka, másnéven csuhu makkja és a vízi mételykóró vagy borgyökér félkaszatja nyílt víz menti nádasövből származik. A szukcesszió következő tagja a magassásos volt. A csőrös sás, hólyagos sás, mocsári csetkáka, nyúlánk sás pedig a nyüt vizeket szegélyező magassásos, lápos területeken díszük. A nád és a gyékény között nyár végén érleltek magot a bekeveredett mocsárréti növények: vízi hidőr, sárga/lecsüngő sás, mocsári kutyatej, szúrós káka, mocsári tisztesfű, gyapjasmagvú sás, parti sás. Az ebszőlő csucsor és a sárga borkóró a mocsárrét széléről származnak. A Duna menti ügeterdőből került be a hárs és az erdei/mocsári viola magja, a murvás lórom és az erdei és szőrös sás makkja, a Hgeterdő szélének irtásos, cserjés részéből pedig fekete csucsor magja. A természeti környezetből származó fajok mintegy fele legelő/kaszálóréti növény. A nedves részekről származó fajok száma magas: mezei sóska, borzas sás, farkasalma, nyúlánk ibolya, tarlóvirág, indás pimpó. A szárazabb részekből származók száma már alacsonyabb: tejoltó galaj, közönséges párlófű, szarvas kerep. A fajok többsége itt is átlagos vízellátottságú részekről származik: sápadt sás, farkas kutyatej, orvosi pemetefű, komlós lucerna, mezei here, indás ínfű, parlagi pereszlény, vadmurok, háromszínű árvácska, bársonyos árvacsalán. Vagyis a legeltetésre vagy szénagyűjtésre használt terület inkább nedves és átlagos vízellátottságú, mint száraz lehetett. 86
