Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)

Bíró Szilvia: Fogadó a határon

A planírozási rétegek és a rómaiak által kiszedett falak is inkább arra engednek következtetni, hogy egyszerűen nem használják tovább a területet, és az épületet módszeresen felszámolják. A Duna közelsége ill. a viszonylag magas talajvíz felveti annak lehetőségét, hogy esedeg környezetváltozással áll kapcsolatban. Környezetrégészeti kutatásokból tudjuk, a II. sz. folyamán fokozatosan emelkednek a folyók vízszintjei és ezáltal a talajvíz szintje is. Esetünkben is elképzelhető, hogy a II—III. század folyamán bekövetkező klímaváltozások következtében a Duna és a talajvízszint megemelkedése miatt hagyják fel az állomást.

A pontosabb keltezéshez a dendrokronológia segítségét is igénybe vettük. Mindkét faszerkezetű kútból vettünk mintát, amelyeket Grynaeus András vizsgált meg (ld. külön tanulmány).

Az 1. sz. kút (KE 19) fából készített hordószerkezetét valószínűleg a Kr. u. 130— 190-es évek között készítették. Ez nagyon jól illene ahhoz a tényhez, hogy ebben a kútban sok leletanyagot, valószínűleg átépítést jelző törött téglákat, az alján vizeskorsót találtunk, azaz ezt a kutat az épület intenzív használatának időszakában használták. Az épületből és körülötte előkerült leletanyag is ugyanerre a korra teszi az épület fénykorát.

A 2. sz. kút (KE 57) tölgyből készült hordója a vizsgálat alapján pedig legkorábban Kr. u. 220-ban kivágott fákból került összeállításra. Ezt az adatot összevetve azzal a ténnyel, hogy a kútban egyeden darab kerámiatöredéket sem találtunk, feltételezhetjük, hogy ez a legkésőbbi objektum a területen, és a kutat csak nagyon rövid ideig, vagy egyáltalán nem használták.

46