Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Bíró Szilvia: Fogadó a határon
A kutak alja a jelenlegi talajvízszint alatt volt, a mai felszíntől kb. 4 méter mélyen, ezért nem csak a belehullott téglák és kerámiák maradtak meg, hanem a kutak kibélelésére szolgáló fahordók egy része is, amelyet agyagtömbökkel kerítettek körbe, és amelyet nagyon jól konzervált az állandó talajvíz. Az előbb említett kútban mintegy 30 cm magasan maradt meg a faszerkezet, amely egy már használaton kívüli hordó volt. A második kútban (KE 57) viszont majdnem az egész hordót megtaláltuk: 80 cm magasan állt eredeti helyén rendkívül jó állapotban. Meglepő módon már a talajvíz felett meg lehetett „fogni” a hordót. A fadongák abroncsát fűzfavesszőből készítették, mégpedig úgy, hogy a vesszőt meghajlítva rátekerték a hordóra, majd végeit hánccsal tekerték össze. Ebből a kútból semmilyen leletanyag nem került elő, és a dendrokronológiai vizsgálatokat figyelembe véve - ld. alább a keltezés kapcsán ill. Grynaeus András tanulmányát — valószínűsíthető, hogy az épület felhagyása előtt csak rövid ideig használhatták. A harmadik kút az épülettől északkeleti irányban helyezkedett el, ebből sem lelet, sem faszerkezet nem került elő, kétséges, hogy egyáltalán használták-e, sikerült-e befejezni. A kutakat kisebb vízelvezető árkok kötötték össze a nagy kerítőárokkal. Kutyasír A kerítőárkon kívül, a két fenti kút között egy tegulával lefedett kutya sírja került elő. A kistestű kutya valószínűleg házi kedvenc lehetett, mivel nem csak egyszerűen elásták a földbe, hanem téglákkal lefedték, azaz eltemették. 30
