Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Bíró Szilvia: Fogadó a határon
A kerítőárok Az épület körül húzódó kerítőárok ádagosan 1,5 méter mély, szélessége igen változó (1,5—3 méter) volt. A kerítőárok határolta le azt a nagyjából 40 x 40 méteres területet, amely az alább bemutatandó épülethez tartozott. Az ároknak védelmi funkciója nem lehetett, mivel semmilyen olyan struktúrát nem találtunk, amely erre utalna (pl. sánc, paliszád az árok belső oldalán, amely őrtornyoknál, erődöknél gyakran előfordul). Ezen a területen több olyan jelenség (kutak, kisebb vízelvezető árkok) kerültek elő, amelyek arra utalnak, hogy a kerítőárok elsősorban a csapadék- és a talajvíz elvezetésére szolgált. Ráadásul az árkot legalább egy helyen összekötötték a limesút vízelvezető árkával is. Az árkot az épület fennállása alatt valószínűleg folyamatosan tisztították. Erre utal az, hogy a belőle előkerült nagy mennyiségű kerámiatöredék, állatcsont együtt került elő a falak vályogtégláival és tetőfedő tégláival. Ezek mindenképpen csak az épület pusztulásakor vagy utána kerülhettek az árokba, amikor az épület felszámolása a falak lebontásával is járt. Az árok nem volt teljesen zárt, a déli oldalán megszakadt, itt haladt át az az 5 méter széles út, amely az épületet kötötte össze a limesúttal. A kavicsos felületű, de téglákkal és nagyobb laposabb kövekkel megerősített utacska áthaladt az épületet körülvevő nagy vízelvezető árok két szárnya között. 14
