Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Gabler Dénes: Római csatellum Ács-Vaspusztán
Lényeges átalakítást hajtottak végre a táborban a Constantinusdinasztia alatt, amikor a castellum lekerekített sarkaihoz 11,4 m-nyire előreugró, 9,5 m széles legyező alakú saroktornyokat építettek. A legyező a noricumi és moesiai erődöknél megfigyelt, de leginkább az izsai (Celamantia) táboréhoz hasonló cseppalakot mutatta. Ez az alaprajzi megoldás leginkább a IV. század végi, Valentinianus-kori építkezésre jellemző; a vaspusztai azonban biztosan korábbra, legkésőbb II. Constantius uralkodásának idejére keltezhető. Mindez arra utal, hogy pusztán az alaprajz alapján időrendi meghatározás nem lehetséges. A saroktornyok miatt be kellett tölteni a korábbi védelmi rendszerbe tartozó árkokat is, és új, az eddigieknél jóval mélyebb fossa-val kellett megerősíteni a tábor védelmét. Ez a 7,6, helyenként 8 m széles árok a legyező alakú saroktornyokat is magában foglalta, belső széle az erőd falától 11,5 m távol volt. A tornyok alapozása sekélyebb mint az erődfalaké (1,6 m). Az alapozást kötőanyag nélkül, szabálytalan formájú kövekkel és tetőfedő téglákkal alakították ki. A délkeleti saroktorony szintjén égett fagerendákkal és tetőfedő téglákkal jellemezhető pusztulási rétegben egy kisebb, centenionalis véretekből álló, 355-ben záródó bronz éremlelet került elő, ami azt jelenti, hogy a legyező alakú tornyok építése ennél korábbi időre tehető. A 355. évi quad betörések hatására másutt is rejtettek el éremleletet a tartományban — többek közt az aquincumi canabae egyik reprezentatív épületének számító Hercules villa romjai közé is. 134
