Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Szőnyi Eszter: Római őrtorony Gönyű-Proletáron
Egyes kerámiatöredékek a Galliában és a Rajna vidéken gyártott díszedények (terra sigillaták) formáját, sőt díszítésmódját mutatják, azonban helyi készítmények. Különböző folyadékok (bor, olaj, víz stb.) tárolására korsók szolgáltak. Általában sárgás színűek, kiöblösödő hasukon gyakran sávos, vörös vagy vörösbarna festést alkalmaztak, amelyet világos bekarcolt vonalakkal díszítettek. Az I. század végétől a III. század közepéig divatos ez a díszítés. Az ivóedények is kerámiából készültek — üveget egyáltalán nem találtunk —, közülük legérdekesebb egy vékonyfalú, fogaskarcolt sávokkal díszített kis füles szürke csésze, mely déli importárunak látszik. A szokásos birodalmi kerámián kívül meg kell még említenünk a helyi bennszülött lakosság kézzel formált durva edényeit, amelyekben vélhetőleg saját árujukat (tejet, túrót, vajat, gyümölcsöket) szállítottak a katonáknak. Még érdekesebb a feltehetőleg a Duna túlsó partjáról, a „barbároktól” származó ún. quad edény töredéke, amely a túlparti népességgel való kapcsolat bizonyítéka. A fekete, fényes, polírozott felületű tál oldalát patkó alakú bekarcolt vonalkötegek díszítik, a szlovákiai településekről és temetőkből ismerjük párhuzamait az egész császárkor folyamán. A feltárt őrtorony formája és az előkerült leletanyag vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy a burgus a II. században épült és valószínűleg megérte még a III. századot is. A leletek között egyeden késő római korra utaló darab sincsen, a IV. századi tornyot, ha volt egyáltalán ilyen a környéken, valahol másutt kell keresnünk. Quadok/ markomannok Pannonia Dunától északra lakó szomszédai a germán törzsekhez tartoztak. A Dunakanyartól nagyjából a Vág völgyéig tartó területet a quadok (kvádok) foglalták el, akik az I. sz. elején vándoroltak erre a területre az Elba völgyéből. A Szigetközzel szemben elterülő térséget a quadokkal rokon markomannok foglalták el. A ránk maradt történeti forrásokból néhány uralkodójukat név szerint is ismerjük. A római uralkodók igyekeztek szövetségi viszonyt kialakítani velük, ennek ellenére gyakran került sor barbár betörésekre. Ezek közül a legnagyobb a 160-as években kezdődött markomann-szarmata háború, amely során egészen Itália északi csücskéig benyomultak a markomannok és szövetségeseik, akiket Marcus Aurelius császár csak 180-ban tudott visszaszorítani. 120