Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Trughy Sándor: Komárom-Hajógyár avar nemesi temetője
Legnagyobb meglepetésünkre néhány sírkamra belső oldalain, nagyobb felületeken fehér színű bevonatot — valószínűleg mészbevonatot — figyeltünk meg (elsőként avar temető feltárásakor), ez a 114,121, 122,131 és a 140. sírban jól kivehető volt. Elképzelhető tehát, hogy néhány sírkamrát teljes egészében kimeszeltek, hogy a sírok, a halottak házaiként a túlvilágon is szolgálhassák egykori gazdáikat. Nagy tehát a valószínűsége annak, hogy ezek a sírkamrák az egykori településeken található földfelszíni gerendavázas házakat utánozták. Bóna István szerint: „Nyilvánvaló, hogy ahol lóval, díszes ezüstveretes fegyverövvel s fegyverekkel másvilágra indított férfiak és arany-ezüst fülbevalókat viselő asszonyaik nyugszanak a falu temetőjében, ott nem csupán földbe vájt putrik voltak. Lakóhelyük a bizánciaktól irigyelt avar sátrak (jurták), valamint faházak...” Bizonyára előkelő nemeseink egy része is ilyen építményekben lakott, melyeket díszes fafaragványok csinosítottak. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a temető délnyugati peremén előkerült telepmaradvány földbe mélyített, kőkemencés házai csak egy részét alkották az avar falu lakóházainak. A komáromi temető további érdekessége, hogy lóval nemcsak férfiakat, hanem nőket és gyermekeket is temettek. Már maga ez a tény is az itt eltemetettek társadalmi rangját, gazdagságát bizonyítja. Bóna István és Tomka Péter véleménye szerint ezek a harcosok („hivatásos katonai elemek”) lovaikat és értékes felszerelésüket örök személyi tulajdonként a központi hatalomtól kaphatták, s ezért vihették őket magukkal a másvilágra. Szentpéteri József kutatásai alapján tudjuk, hogy az avar kori népességből egy igen szűk csoport (7%), csupán minden ötödik felnőtt férfi részesült fegyvermellékletben. A nők sírjaiban öweretekkel és fegyverekkel sohasem találkozunk. A sírok megbolygatása és kirablása általános jelenség volt az avar kori Kárpátmedencében. A hajógyári temető sírjainak nagy részét is feldúlták, ennek ékes bizonyítéka, hogy a feltárt 63 lovassír közül mindössze egyet hagytak érintetlenül. A sírrablók kerek, ill. ovális kútszerű aknáikkal pontosan ráástak a sírra, s azokat általában a leletek többségét rejtő fej, mellkas, medence vonalára irányították. Hogy kik és milyen népesség tagjai dúlták fel az avar sírokat, egyelőre homály fedi, az elkövetők ugyanis számottevő „nyomot” nem hagyta maguk után. Ez utóbbiak közül az egyik ismert lelet a Bakay Kornél által közölt, az andocsi temető 45. sírjának földjében felejtett (beletört) vasásó. A rablók talán az avarok 9. században továbbélő elszegényedett utódai lehettek. 202
