Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Tomka Péter: Az avarok kora

A történeti és régészeti források értelmezése manapság az avar etnogenezis három vaskos szálát rajzolja ki: az egyik Belső-Ázsiáig nyúlik vissza, a másik Közép- Ázsiába, a harmadik a Kaukázus előterébe és az ukrajnai pusztákra vezet. Tovább tarkítják a képet a Kárpát-medencében talált népcsoportok: a gepidák (akiket, úgy tűnik, Kelet-Pannoniába telepítettek át), a pannoniai késő antik népesség maradványai és talán mások is. A 6. század folyamán újabb néptöredékek csadakozásáról tudunk és az avar vándorlás megmozgatta a környező szláv népeket. A továbbiakban avarnak az avar kagán alattvalóit, Avarország lakóit nevezzük — ahogy ezt a kortársak is tették.

Kárpát-medencei történetüket a 7. század első harmadáig bezárólag a Bizánccal való kapcsolat határozta meg. Az avarok pénzt zsaroltak a birodalomtól, a bizánciaknak meg megért ennyit a béke. A sarc hatalmasnak tűnik (60.000 arany solidusróX 200.000-re emelkedett), bár a birodalom évi aranyjövedelmének alig 1 %át tette ki. A korszakot Konstantinápoly sikertelen ostroma zárta le 626-ban.

A térségen politikai és gazdasági válság söpört végig, az aranyfolyam eldugult. 630 körül sikeresen lázadtak fel a nyugati végek szlávjai (Samo frank kereskedő vezetésével 660-ig tartották magukat). Az avarok országában trónviszály tört ki (az „avar párt” győzött a „bolgár párttal” szemben), közben elszakadt az a — bármilyen laza — politikai kapcsolat is, ami a keleteurópai puszták népeit az avar kagánhoz fűzte (ekkor alakult meg Kuvrat bolgár kán állama, ami — micsoda véletlen — ugyancsak 660 körül került a kazárok kezére).

76