Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Tomka Péter: Az avarok kora
Az avarok népe (pontosabban az a szövetség, amit avar név alatt ismertek meg Bizáncban és Nyugaton egyaránt) Kelet felől nyomult be a Kárpát-medencébe. 558-ban még a dél-oroszországi sztyeppékról küldtek szövetségkötő követséget a bizánci császár udvarába. Némi gazdasági segítség fejében legyőztek és magukhoz kapcsoltak egy sor pusztai népet. 562-ben a frankokkal verekedtek az Elbánál, 568- ban már Baján kagán uralma alatt állt nemcsak az alföldi egykori Gepidia, amit a langobardokkal kötött megállapodás alapján foglaltak el, de szövetségesük kivonulása után Pannonia is. A Kárpát-medence két fele a rövid hun közjáték után immár hosszú időre — mintegy 250 évre - egy politikai egységbe szerveződött. A történeti források - kezdetben a bizánciak, némileg az itáliai langobardok, a korszak végén a frankok — szórványosak, egyenedenek, egyoldalúak, elsősorban diplomáciai és hadi vonatkozásúak és — természetesen — ellenségesek. Alapos forráskritika nélkül nem ajánlatos hozzájuk nyúlni. Mivel saját írott (ha volt egyáltalán) és szóbeli hagyományaikat nem ismerjük, mégis ezekből — és a régészet tanúságtétele alapján - kell kihámozni történetüket. Nyelvészek, történészek, régészek álma, hogy egyszer igazi saját, belső források kerülnek majd elő. A dolog nem teljesen reménytelen: tudjuk már, hogy volt saját írásuk (a nagyszentmiklósi kincs, a szarvasi tűtartó meg néhány apró szórvány azonos jelekkel rótt rovásírásos feliratai bizonyítják). Ezek a feliratok — egyelőre — ellenállnak minden megfejtési kísérletnek. Elvileg bármikor felbukkanhatnak további emlékek a régészeti feltárások során, és akkor végre a siker reményében foghatunk hozzá olvasásukhoz. Akkor talán azt is megtudjuk, milyen nyelven (nyelveken) beszéltek az avarnak nevezett népek. Jelenleg csak találgatunk: néhány személynév, méltóságnév és bizonytalan tapogatózás leginkább afelé mutat, hogy a törökség archaikus nyugati ágához tartozhattak. A korszak vége felé, elsősorban a nyugati végeken felbukkanó onogur népnév meglepő gondolatokat ébreszt: vajon az egész késő avar népességre vonatkozik-e, vagy csak (egyik) nyugati csoportjára, vajon nem innen származike a később a helyükbe lépő magyarok „külső” elnevezése (hungarus, venger stb.), vajon nem tőlük erednek-e a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavai, illetve azok egy része? 74
