Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Trughy Sándor: Komárom-Hajógyár avar nemesi temetője

Annyit azonban sejthetünk, hogy a sírrablások az avar politikai hatalom bukása, tehát 803 után történhettek, addig ugyanis elképzelhetetlen lett volna a gondosan őrzött temetőkben a nagy becsben tartott elődök sírjainak a megbecstelenítése. Mindezek után joggal vetődik fel a kérdés, miként lehetséges, hogy egy teljes egészében feldúlt temetőből ilyen nagy mennyiségű, gyönyörű aranyozott lelet kerül elő. Mit is vihettek hát magukkal a fosztogatók, mi motiválta cselekedetüket? A válasz nem könnyű, de úgy tűnik, hogy a rablók csak a számukra igazán értékes (bárhol eladható és könnyen beolvasztható), tehát kimondottan az aranyból és ezüstből készült tárgyakat keresték és vitték magukkal. Tomka Péter sommás véleménye szerint: „A bolygatások elsődleges célja rablás: méghozzá nemesfém megszerzése volt.”

Temetőnk belső időrendjének felvázolásakor, leleteinek tipokronológiai elemzése során világossá vált előttünk, hogy a legkorábbi betelepülők a 7. század végén az ún. griffes-indás népességhez köthetők. Az először László Gyula által megfigyelt, 670-es évek körüli új keleti bevándorlás hirtelen jelentős változásokat okozott a halotti kultuszban, a viseletben, a fegyverzetben valamint a településterület megnövekedéséhez vezetett. A késő avar kor első nemzedékének leletei közül a bronzból öntött öv- és lószerszámdíszek pazar ötvösművészeti termékek.

E harcosok nomád hagyományt tükröző díszes fegyverövei az életben mintegy státusszimbólumként szolgáltak, nem viselhette azokat bárki: csakis a társadalom arra érdemes nemzetségeinek, nagycsaládjainak férfitagjait illette meg. Az aranyozott griffes-indás övveret garnitúrák mellett jellemzőik a vicsorgó oroszlán- és sasfejekkel díszített, a legtöbb esetben a szasszanida—perzsa fémművesség hatásáról tanúskodó gyöngysorkeretezéses kerek falerák (103., 108., 114. és 130. sír), melyek a ló fejhámát, szügyelőjét és a farhámot ékesítették. Ugyancsak figyelemre méltóak a 107. lovassír szakállas, mongoloid jellegű férfiarcot utánzó — még ma is megszólaltatható — bronz csörgői.

204