Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Trughy Sándor: Komárom-Hajógyár avar nemesi temetője
A Komárom—hajógyári temető ásatására kisebb megszakításokkal 1979—1989 között került sor. Első sírjait 1979 márciusában mentettük a Hajógyár előterében, kollégiumának építkezésén, csatornázási munkálatok közben. A szinte egészében feltárt temetőnek 153 sírja került elő, közülük 63 volt a gazdag lovassír, ezek a temető népességének 41,2 %-át alkotják. A város területén már ezt megelőzően több lelőhelyen találtak késő avar lovassírokat (Váradi utca, Gadóci út), teljes feltárásukra azonban a nagyfokú beépítések miatt sajnos nem kerülhetett sor. Az előkerült nyolc temetőrészlet közül többek között figyelmet érdemelnek még a szerző által feltárt Munkásnegyed—akasztódombi temető sírjai, melyek leletanyaguk alapján az első korai avar temetkezések a Duna vonalától északra. E gazdag, ötvösművészeti szempontból is kiemelkedő leletanyagú, 8. századi temető az avar nemesi középréteg tagjait rejti magában, kiket aranyozott veretes öveikkel, fegyvereikkel és díszesen felkantározott hátaslovaikkal együtt temettek el. Minden valószínűség szerint az egykori Komáromban és környékén élt nagyurak, fejedelmek kíséretéhez tartoztak. Rangjuknak megfelelően a legtöbbjüknek nagyméretű mély sírt ástak, ezek hossza elérte a 250-300 cm-t, szélességük 200-220 cm között mozgott, mélységük pedig ádagosan 200-250 cm között váltakozott. A sírok alakja szinte kizárólag lekerekített sarkú és téglalap alakú, és a késő avar tájolási módnak megfelelően ENY—DK-i irányításúak. A harcosokat és családtagjaikat döntő többségükben fából ácsolt sírkamrákba ill. koporsókba temették. A szigorú rítusú lovastemetkezéseknél a harcost mindig a sír jobb oldalába fektették, mellette találjuk a hátaslovát, fejjel északnyugatnak azonos tájolásban. A lovak fejének közelébe tették az egykori vaspántos itatóvödreiket. Két esetben a harcosok kedvenc vadászkutyáit is egy kisebb padkán a lábaikhoz helyezték. Több sírban a sírkamrát nyúzott szarvasmarha bőrrel fedték le, gyakran a benne hagyott koponyával és a végtagcsontokkal együtt. Az állatkoponyás temetkezéseket ma már a kutatók többsége halotti áldozatnak tartja. A háttérben valószínűleg az állatős tisztelete húzódik meg, így aztán szarvának természetfölötti, rontást elhárító jelképe a halottak védelmét szolgálta. A régészeti feltáráskor e sírkamrák barnás elszíneződései a sírok szélein jól kivehetőek voltak, magasságuk 50—70 cm között váltakozott. 200
