Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Tomka Péter: A tápi temető a Kisalföld avar kori kutatásában

Tápi megfigyeléseink adtak alapot arra, hogy a kések eltérő helyzetére a nemek közötti különbségen túl is magyarázatot keressünk, hiszen azt észleltük, hogy a férfiaknál szinte kivétel nélkül viseleti helyén, a nőknél azonban, együtt egyéb munkaeszközökkel (orsó, tűtartó) máshol kerülnek elő. Ennek a kettősségnek az analógiái az onogur utódok körébe vezettek. Néhány tápi eset közelebbi vizsgálata késztetett arra, hogy kicsit alaposabban utánajárjunk a kettős/többes-temetkezések előfordulásainak és lehetséges magyarázatainak — valahogy értelmezni kellett ugyanis az esetek késő avar kori, avarkor végi „feldúsulását”. A jelenség mögött az egész országot, de különösen nyugati felét érő gazdaságitársadalmi válságot sejtünk — ezzel némileg túl is léptünk eredeti kompetenciánkon a mentalitások története felé.

Két tápi sír tett szert bizonyos hírnévre a szakmában: a már említett 317. sírban nyugvó fiatal lány (bizánci kapcsolatai okán házi használatra „Irénkének” neveztük) és a 261. sír öreg harcosa (ő lett „Öreg Bagatur”

— büszkén hirdetjük, hogy a róla írottakat nevezte László Gyula professzor „régészeti értekező prózánk gyöngyszemének”). Előbbinél a kereszten kívül ezüst karikára húzott csonkakúp alakú, granulált díszű arany csüngővei ékes fülbevalópár, aranyozott kalapált-cizellált lemez-boglárpár, kásagyöngyökből álló nyaklánc, rombusz alakú poncolt lemez-dísz, karperecpár, gyűrűk, vascsat, vaskés és orsógomb került elő. Utóbbinál varkocsszorító-párt és két hajkarikát, ezüstlemezből préselt négyszögletes öwereteket, vascsatot, egyélű egyenes kardot, faragott csontlemezekkel díszített tegez maradványait, nyílhegyet, vaskést, tarsolykarikát találtunk.

A tápi temető további információk tárháza — ezekre, remélhetőleg, a teljes feldolgozás során térhetünk vissza.

170