Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Jozef Zábojník: Szlovákia az Avar Kaganátus korában

A temetkezési szokások kutatásában egyre több tényező válik hangsúlyossá. Első helyen említhető a sírgödör alakjának és méreteinek vizsgálata. A temetőkben a téglalap alaprajzú sírgödör dominál, gyakran lekerekített sarokkal. A sírgödrök aljának kialakítása szintén változó. A feltárók több esetben figyeltek meg különböző alakú és

méretű mélyedéseket. Azonban figyelembe kell venni, hogy a sírgödör formáját jelentős mértékben befolyásolták az adott talajviszonyok az altalaj és a föld tömörsége, minősége.

Az egyes sírgödrök kialakításánál elsősorban az volt a cél, hogy az elhunyt testét egy üreges térbe helyezzék. Mindez kegyeleti okból történt — igyekeztek ugyanis elérni, hogy az elhunyt földi maradványai közvetienül a földdel minimális szinten érintkezzenek. A gödrök kialakítása alapján a következő típusokat különböztetjük meg: lépcsősen kialakított gödörfal, deszkával körülrakott (kibélelt) sírgödör, néhány esetben a sírgödör alját és tetejét is deszkával fedték, különböző számú cölöppel kialakított sírszerkezet, rácsos szerkezet, ún. ravatal („Totenbett’), valamint a sírgödrön belül egy fülke kialakítása. A sír szerkezetét néhány ritka esetben fémelemekkel rögzítették, kivételes esetekben követ is használhattak. Ez a felosztás azonban idealizált esetekre vonatkoztatható, mivel gyakori az egyes szerkezet típusok elemeinek kombinálása.

A temetkezési szokásokhoz kapcsolódó nézetek és az

időrendi összefüggések kérdésének lényeges eleme az elhunytak égtájak szerinti elhelyezése vagyis orientációja, tájolása. A halottakat általában a fő égtájaknak megfelelően helyezték a sírba. A kutatók pontosabb közlés esetén a 360 fokos skálán határozzák meg a váz fektetésének szögét.

140