Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Tomka Péter: Langobardok a Kisalföldön

De nem tudjuk még mindig, hogyan és miből éltek, azaz hogy működött gazdaságuk - és hogy tagolódtak be a hódított—csatlakozott népcsoportok tagjai (herulok, dunai szvébek, a provinciálisok utódai). A temetők elhelyezkedése, az előkerülő állatcsontok inkább állattartó, mintsem szántó-vető életmódra utalnak. Kovácsokról, ötvösökről a készítményeken kívül sírleletek is tanúskodnak.

A langobard telepkutatás a kezdet kezdetén tart. Úgy tűnik, az a korábbi, szükségből egyszerűsített formula, ami szerint Pannóniában a római maradványok (castrumok, őrtornyok, villák) vonzották volna őket, ezeket használták volna tovább, megdőlni látszik, csak bizonyos struktúrák (főleg az utak) használata okozta az érzéki csalódást. Igazi langobard leletanyag a jól kutatott városokban és erődökben alig-alig, csak kivételként akad, annak ellenére, hogy bizton állíthatjuk: ezek az objektumok ekkor még lakottak voltak (csak éppen a langobardok nem költöztek beléjük).

Pannonia langobard korának temetői — a rendkívül alapos kirablás ellenére — ma már viszonylag könnyen felismerhetők. A különös alapossággal megásott mély, nagy sírgödrök, fatörzsből vájt koporsók, a fegyverzet, a viselet fém részei, az ékszerek, a kerámia jellegzetesen eltérnek a korábbi és a későbbi korokban használtaktól, koruk meghatározását számos nyugat-európai (meroving) tárgy vagy annak utánzata segíti, ehhez járul még az itáliai régészeti párhuzamok sora. Ha nem lenne róluk egyetlen sor sem leírva, akkor is, pusztán a régészet eszközeivel kimutatható lenne, hogy a 6. század közepe után nem sokkal Pannóniából eltűnik egy jellegzetes régészeti kultúra, ami ugyanakkor Itáliában jelenik meg és alakul tovább.

12