Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)

Tomka Gábor: Elvermelt leletek. Üvegedény és csontveretes ládika egy középkori gödörből

1

A budai palackok csapott vállrésze azonban nem hasonHt a győrire, s megfigyelhető, hogy e korban a középkor egyik igen jellegzetes palackformáját (a kettős kónikus palackokat) is a győrihez hasonló golyvás nyakkiképzéssel látták el. A golyvásnyakú palackok az eddigi szórványosan közzétett leletek alapján Dél- és Közép-Európa nagy részén elterjedtek. Leletünk legközelebbi párhuzamait Ausztriában (Becs) és Morvaországban (Brünn), valamint Milánóban lelhetjük fel. Távolabbi analógiák ismertek a Balkánról és Görögországból (Pánik, Korinthosz), Itáliából (Cividale), Németországból (Landshut és Braunschweig), valamint Svájcból (Basel).

A palack készítésének helyét nem könnyű meghatározni. A hasonló edények töredékeinek elterjedése első látszatra közép-európai eredetet sejtet, ám az egykor luxuscikknek számító tárgyak nem feltétlenül a készítési helyük közelében bukkannak fel. Ismereteink a 13-14. századi üvegedények gyártásáról az utóbbi években jelentősen megváltoztak. Régebbi, általánosan elfogadott teóriák dőltek meg. A11 -12. században a bizánci fennhatóság alatt álló Korinthosz egyiptomi eredetű üvegipara legendának bizonyult; így az üvegedények technikáinak és formáinak bizánci eredete is kétségbe vonható. Sikerült ugyanakkor kimutatni már a 13. században is működő közép-európai műhelyeket. Az anyagvizsgálati módszerek finomodásával az alapanyagok bonyolultabb sorsára lehet következtetni. Sajnos a vagongyári palack anyagának vizsgálatára eddig még nem nyílt mód. A mediterrán vidékeken nátriumtartalmú szódahamut használtak a kvarchomok megfolyásának elősegítésére, melyet elsősorban tengeri növények elégetéséből nyertek.

96