Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)

Tomka Péter: A honfoglalás korától a török időkig. Amit Győr középkori történetéről megismertünk

Itt a megoldás a bevezetőben említett rejtélyre: zömmel ilyen vermek betöltéséből gyűlt össze a 19. századi homokkitermelés során a győri múzeum egyedülállóan nagy késő-Arpád-kori ép edény-sorozata. Nagy változás jele ez: a háztartások régi edénykészletét — a vermek felszámolása során — egyszerűen kidobták. Nemcsak a vermek betöltésébe került belőlük: az ugyanakkor felszámolt kutakban is előfordult ép edény (nem a kút fenekén, hanem a betöltésben). Összesen két esetben találtunk a házak padlója alá szájával lefelé fordítva beásott fazekat, bennük csirkecsontokat, azaz építési áldozatot (a régi beszámolókban ilyesmi is előfordul).

Amt a leletanyag minőségét illeti: korántsem falusias jellegű, bárhol, bármely magyar városban büszkék lehetnének rá. Importált edények töredékei, köztük igazi különlegességek: bécsi, kosfejet mintázó kiöntős mázas korsó darabja, talán itáliai (velencei?) „golyvás” üvegedény, cseppdíszes üvegpoharak darabjai, az ún. fehér kerámia számos töredéke, az eddig egyetlen magyarországi, ásatás során előkerült csontveretes díszű (ékszeres?) ládika — külön tanulmányokat érdemelnek. A raktárak, tárházak, vermek gazdái nem lehettek akárkik: fél Európával tartották a kapcsolatot. Van-e magyarázat arra, hogy miért számolták fel, egyszerre, mintegy varázsütésre, látványosan jól menő gazdaságukat a 13. század vége

_________ _____

86