Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)
Szőnyi Eszter: Régi idők ásatásai. A terület régészeti kutatástörténete
A leírt objektum véleményem szerint nem a limesút. Amennyiben római kori, esetleg egy jól megépített családi sírkert része lehet. Nem vethetjük el középkori keltezését (templom?), sőt újabb kori eredetét se. Mint már említettem, a temető leletanyagának nagy része a leltározáskor azonosíthatatlan volt, más része biztosan a „homokgödrökből” származik, de sírokhoz nem köthető és csak kisebb része értékelhető összefüggéseiben. Elemzésünkben elsősorban ez utóbbira támaszkodtunk. A sírokból előkerült tárgyak részben a viselet tartozékai, elsősorban ékszerek, részben a halottal, a túlvilági útra (pénz, élelem) vagy a túlvilági életre szánt fontosnak ítélt dolgok (játék, smink eszköz, munkaeszköz, stb.). Felmerül továbbá, hogy egyes, a sírokból előkerült tárgyak (mécsesek, illatszeres üvegek) a gyászszertartásban is szerepet játszhattak. Modern ásatásokon helyszíni megfigyelésekkel igyekszünk ezekre a kérdésekre választ kapni. Sajnos, ennél a rég előkerült temetőnél, ahol még abban sem lehetünk biztosak, hogy egy-egy sírhoz tartozó minden tárgyat észrevették, vagy múzeumba szállítottak-e egyáltalán, ilyen finom megfigyelésekkel nem dolgozhatunk. A ránk maradt leletanyagból leginkább a kereskedelmi kapcsolatokra, a helyi műhelyekre és a temető használat idejének megállapítására nyílik mód. A leletanyag legnagyobb része kerámia. Elsősorban égetett agyagedényeket használtak urnának, általában szürke színű, bőszájú, öblös típusokat. A mellékletek közül természetesen hiányoznak a főzőedények, hiszen a sírba tett élelmet asztali edényekben helyezték el. 20
