Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)

Szőnyi Eszter: Régi idők ásatásai. A terület régészeti kutatástörténete

A történelmi Győr város — a török kori városfallal körülvett városmag — közvetlen szomszédságában, keleti irányban, a Mosoni-Duna déli partjához csatlakozó, közel 16 hektárt magába foglaló terület a 19. század második felétől került a város közvetlen, intenzív hatókörébe.

Az 1800-as évek második felében nagymértékű középítkezések — gyárak, bérpaloták, bankok — indultak. Az ezekhez szükséges építőanyag kitermelésére a város homokbányát nyitott a fenti terület közveden szomszédságában, illetve annak déli részén. A század legvégén létrejött a területen és annak közvetlen közelében a győri iparnegyed magja, amelynek északi része részben a Budai útra fűződött: Vagongyár, Gázgyár, Szeszgyár, a városi fáskertek, sertésszállások, más részei a Duna partján a vízi szállításhoz kötődő kikötők és raktárházak. A környék gyakorlatilag száz éven át ipari hasznosítású terület maradt.

Az első változást az 1960-as, 70-es években a modern közlekedés feltételeit megteremtő infrastruktúra kiépítése - Széchenyi híd, többszintes útcsadakozások - kiépítése jelentette. A 20. század végi változások, a gyáróriások megszűnése, az ipari termelés átstrukturálása és a város területének növelési igénye hozta az ipari terület megszűnését, új funkció keresését.

1976-ban az Arrabona folyóiratban megjelent tanulmányomban megkíséreltem a győri ún. „homokgödri” római kori temető még rendszerezhető múzeumi anyagának közreadását. Ekkor még nem gondoltam volna, hogy valaha - főként az akkor Győr szimbólumának számító Vagongyár területén — mód nyílik hitelesítő- illetve megelőző feltárásra. Szerencsére így történt, és hogy milyen eredménnyel, arról kiadványunk következő lapjain meggyőződhetnek.

10