Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Ill pontnál is perczekig hangzó tapssal igyekezett megköszönni á művésznőnek a nyújtott élvezetet. Rigó József volt a második, kit az emelvényen a tapsok üdvözöltek. Egy kellemes megjelenésű s minden izében igen rokonszenves művész, aki csodás hangokat csal ki a hegedűjéből és elandalít, lélekzetet elfojtó csendbe ejt egy 600 emberrel megtöltött termet. Játékában a lágy, érzésteljes cantilena vetekedik a gyöngéd vonókezelés sziporkázó staccatójával. Technikája mindvégig briliáns, legfényesebben jelentkezett ez a Souvenir de Moskau pompás előadásában. Elő • adásában nemcsak érzelmes, de poétikus felfogás uralkodik, elég e tekintetben Jászai 'Ma;i. csak a Legendára és a jou-jou'zerü M:\zurka interpretálására utalnunk. A közönség szűnni nem akaró tapsait ismétléssel köszönte meg s annyi bizonyos, hogy az ö ritka hangszerén szenzácziós tetszést vivott ki és emiékezetes hatást ért el. Szilágyi Arabella következett a műsoron. A közönség szeme oda szögeződött a szerény oldalajtóra, mely csakhamar szétnyitotta szárnyait a hóditó megjelenésű szép asszonynak, akit mosolygó arccal és csattogó tapssal fogadott a közönség. Ez a tetszés valóságos elragadtatássá változott át, a mikor tüneményszerű óriási koloratur-hangja végigcsendült a termen. Hunyady Lászlóból énekelte a nagy áriát s azután, mikor a közönség elnémulni nem akaró tapsa újra kiszólította, Kalár Károly „Szerelmi keringöjét" énekelte s egyszersmind oly művésziesen játszotta, hogy a hallgatók a legédesebb illúzióban árasztották el tapsviharukba. Ha fokozás a hatásbau erre egyáltalán még képzelhető volt, ugy ez