Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.
- 104 tanitással foglalkoznak, nem Í8 gondoltunk. Pedig egyik igénytelen előadásom kapcsán sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy akkortájt épen a gyakorlati tanférfiak a paedagogiát semmibe sem vették. Már majdnem megsemmisülés érzete vett rajtam erőt, a mikor a tudós tanárok sorban czáfolgattak, arról akartak meggyőzni, hogy minden sikert csak a szaktudományok helyes tanításától lehet várni. Ekkor, a legnagyobb veszedelemben feláll az én lelkes öregem és felolvasásom érdekében mond olyan dikcziót, hogy a megrovási kalandból ép bőrrel menekültem [meg. Ez a lelkes beszéd szólásra késztette nemcsak Bárányt, hanem az öreg Neyt is, úgy hogv elmarasztalásom nyilt kérdésnek lett deklarálva. Azóta nagy idő'teltfel és mi, kik a reformtörekvések közepette a nagyratörekvések közepette a nagyratörő ifjúságot képviseltük, ez idő szerint már a succrescentiának engedtük át az uttörés nehéz munkáját. De nem ! Az én igen tisztelt öreg kollegám még mindig ott áll a küzdök első soraiban, s ha kell, buzdító szava most is elhangzik, hogy őket kitartásra birja. És nem sikertelenül. Ez az én öreg kartársam nem más, mint a köztiszteletnek örvendő Lederer Ábrahám barátom, kinek 70 éves születése napjához csak egyet kivánok : legyen mindenkor az, a ki volt, a nagyratörő ifjúságnak jóakaró barátja, támogatója ! Budapest. Verédi Károly. születésnapja 70. évfordulója alkalmából. Hetven év ! Sok-e vagy kevés ? Sok annak, a ki keveset tett a kö'-ügyért, de Neked, tisztelt barátunk, ki éveid számával egyenlő arányban növelted a közügyek, — s különösen a hazai nevelésügy körüli érdemeidet, valóban kevés az, mert ifjú kedélylyel és tetterőben érted meg ezt a magas kort. Igen, Te kétségtelenül ifjú vagy, mert hetven éved daczára ugy tudsz lelkesülni eszményeidért s oly fáradhatlanul munkálkodói azok megvalósításán, mintha csak most kezdenéd pedagógusi pályafutásodat ! Kivánom neked ós nekünk, hogy maradj meg még sokáig ily ifjúnak ! Ünnepeljünk ! Azt kérdezitek, hogy miért ünnepeljük meg mi a haza néptanítósága őszinte szívből fakadó szeretettel és tisztelettel Lederer Ábrahám születésének hetvendik évfordulóját ? —- Megmondom. Nemzetünk legszebb és legsajátabb tulajdonsága, hogy azokat, kik a másokéi voltak, de azután önként teljes szivval és lélekkel a mieinkké válnak, kétszeresen is megbecsüljük. Lederer Ábrahám pedig, mint idegen ország szülöttje, hazánkat és nemzetünket csak férfikorának a hajnalán ismerhette meg ; addig a másoké volt, de hozzánk jővén megismerte és megszerette hazánkat nemzetünket ugy, hogy soha többé bennünket elhagyni nem tudott, nem akart; a miénkké vált annyira, hogy nemzetünk újjáalakulása óta csak kevesen szolgálták nemzeti népnevelés-ügyünket szóval, tettel, oly nemes lelkesedéssel és erős akarattal, miként ő. Lederer Ábrahám a „java magyarok" sorában áll ! Becsüljük meg hát őtet, mert a másoké volt és a miénkké vált. Erre tanított bennünk elsÖ nagy királyunk Szent István, fiához irt intelmekben is ! Budapest. Péterfy Sándor. Lederer Ábrahámnak Budapest. Gyertyánffy István. Nem tudom, mit csodáljak inkább Lederer Ábrahámban : a nagytudományu paedagógust, a nemesszivü embert, avagy a fáradhatatatlanul munkálkodó tanítót?
