Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Kz álpáholy és a határtalan egyszeregy. Ott hol néhai Dorner késes udvara díszlett, Czifra álpáholyt hevenyitett szórakozásra, S lelke hevülten tört kései tettek után. Tagjai lettek: Ölhegyi, Boskó, Ujjasi, Ménesi, Hosszú Nyakondi, Acsí Tolmács, Kövesi meg a Jóska. Köztük volt a Halász és a Sipos Kala is. Az Amerikából hazakerült Ölhegyi a rettenetes humbug-csínáló, egy sLembekötöttel legképtelenebb dolgokat birt elhitetni. Ha virginia volt a szájában, akkor a legfurcsább biográfiára se nevetett, az általa előidézett legtarkább feleletekre is komoly arezot vágott. — Bosko speczialis szive nagyobb volt mint Diogenes hordója, mindenkit bele foglalt, ha jókedvében volt ; különben pedig a czigány hegedűért élt, halt. — Kövesi a meleg -posztós nadrágja visszfelével tündökölt; ez volt a Korán, a melyre minden uj páholytag megesküdött. — Ujjasi szivjó, derék mamája párját ritkító estélyekkel viszonozta a fiának másutt szerzet; szórakozást. Azok a favorit-pecsenyék, azok a kedvencz sütemények, azok az exquisit borok oly nemzetközi állapotot teremtettek, hogy Nyakondi „muritát jai" S'pos „hajdan hires Csesznekvárával", és Kövesi „General Laudonja" Halász „Nepomuk práger Bruckjával" nagyvigan ölelkeztek. — Ménesi és a két kilós kapukulcsa télen-nyáron, éjjel-nappal, lépten-nyomon egy fogalom voltak. Ha Ménesi volta Castor, kapukulcsát illette a Pollux czim, ha Ménesit Orestesnek néiték, büo volt a kapukuiesát Pilades számba nem venni. Mikor metallikus tárgyait fölvétel előtt elszedték, tartani kellett a kitörő haragjától, hogy a kapukulcsáról mért felejtkeztek meg. Még az az excusáló válasz se nyugtatta meg, hogy máskor ne a nadrágja, hanem a mellénye zsebében tartsa. — A műkedvelő Gazsi itt igazi művészként szerepelt, midőn szemebekotötten vitte az égő gyertyákat emeletről le az udvarra, s az egész páholy elfojtottan röhögve nyomában. Ily tréfás csak a franczia Lajosok versaílles-i világ- és bufelejtö utja lehetett, mikor őket az egész udvar mint egy hosszú sárkánytarok követte. A tagokat az első triumvirátus verbuválta. Amint valakit a páholytól nyerendő ezernyi élőn" mámorával elbódítottak és elegendő exoticus füsttel és köddel körülvettek, az ipsét karonfogva a helyszínére kisérték és a minden körülmény közt rá eső választást mgejtették. A czédulákon szörnyű áldásokkal, olykor furcsa ötletekkel helybenhagyták, mint teszem : pompás balek, II. peleskei nótárius, hálás médium, remek pecsenye, széles mellére már most is ráillenék kitüntető jelvényünk stb. stb. — Kitüntető jelvények pedig v;>îtak : a kosnak nem ám arany gy°pja, hanem egyéb anyaga, ugy szintén papírból kivágott sok-sok csodabogár. Végül ütött a megváltás czerimóniás órája. Halász a médium szemeit bekötötte és a „nagyterembe" kisérte, Itt leültették és öltöztetni kezdték. Egymásután járta a portvises uszókalap, a kötény a birkajelvénynyel és a magas orrú csónakos faczipök. Nyomban rá a tagok is, a médium is kórusban angol verset szavaltak. Ölhegyi elnök aztán legombolyitott vagy 50 tarka-barka kérdést, melyekre a médium a jelenlevők gyönyörűségére nagy izzadás közt jól rosszul megfelelt. Pl. „Ha Eugénia excsászárné a kínai császár felesége lenne, mily haszon háromolna ebből hazánkra?" A páholy jegyzője pedig tollkéssel karczolta az üres doboz tetejét. (Goudolhatïa a médium : Fene rossz tollúk van ezeknek.) E kérdések s a rájuk adott sokszor megkaczagtató feleletek végeztével a médiumnak a biográfiájával kellett kedveskednie, mely idő aLtt részint ordókat