Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Arany János tudósának nemcsak macskája, hanem tizenkét divergáló óráia is volt. Mikor Íráshoz fogott, előbb ezeket az órákat az asztalra körbe helyezte t 1 közibéjük egy borral telt palaczkot tett. Vendége. Mit jelentsen ez ? A tudós. A bor mindent kiegyenlít, talán csodát mivel e külömbözö járású órákon is. * A guerilla vezér csak a pókhálókat követelt hadi zsákmányul. Pókhálók alatt értette a függő sonkákat és hurkákat * A halálán levő király. Hány embert expédiait ön már a más világra? Orvos. Annyit még nem mint felséged. * Öreg anyóka, (a tükörbe nézve). Hjaj lánykoromban sokkal szebben mutattak a tükrök mint a mostaniak. Pang a tükör ipar. * Legnagyobb foga van az eletántnak, mely fogpor nélkül is igen fehér. A szerelmes a mátka fogait gyöngyöknek nézi. A'5 időnek csak egy foga van, mely azonban óly éles, hogy mindent széttép. * A. Orvosunk betegeknek sohse rendel orvosságot, hanem unszolja, hogy fris levegőre menjenek. B. Hisz azért mondott csődöt a gyógyszerész; nem bir a levegőből megélni. Kanalakat árul a tót asszonv. Eálujabeli kérdi : Hogyan megy az üzlet ? Tótasszony : Mint a betegnek, — minden órában egy evőkanál. * Az ember sokban rokonszenvez a féreggel, valószínűleg mert mindakettő porszülött : Hogyhogy ? A csúszás-mászás mesterségét mint a modern élet sóját tőle sajáitotta el. Legderekabb ember az, ki legjobban járja a kanczafark tempóját. * Nubiában egy szót sem válthatnak az anyósok a vejeikkel. * Valaki annyira izzadott az éjjel, hogy másnap reggel izzadságába fúlva találták. * Egy estély nem más, mint egy csillárokkal megvilágított unalom. Miért volt oly hideg az idei május ? Egy trécselő asszony szóla : „Bizonyára azért, mert a nap már igen öreg. * Egy urnő egy falusi szolgálónak. Zsuzs,, hozz a színházból 2 ülést, itt a pénz. Szolgáló. Van-e taücskánk hozzá? Urnő. Mi a frányának kell a talicska. Szolgáló. Hátha az ülések nehezek lesznek.