Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.
Magyar ember. Bocsánatot, hogy mindig önre bámulok, igazi s ent képe van Sváb ember. No lám, hát azért mondta nekem a konduktor : r Szent József ! siessen már felülni \ u * Dadogó. V-v-van-e pa-pa-pa-pagálya ? Allatkereskedő. Igen is, még pedig igen szép. íme itt egy igen szép példánynyal szolgálhatok. Dadogó. B-b b beszél is ? Allatkereskedő. Természetesen. Dadogó. I-i-i-igen jól b-b-b-beszél ? Allatkereskedő. Ha jobban nem beszélne mint ön, már rég kitekertem volna a nyakát. Fiu (felvezette apját a Széchenyi-hegyre). Nézd csak atyám, olt lent miJy pompás minden. Atya. Vigyen e! a manó ! ha ott lent minden oly pompás, minek fárasztottál akkor ide föl ? A helyes diagnózis. Asszony. Bocsánatot orvos ur, hogy kis Palimhoz hivattam ; eddig mindig Simontornyai orvosért — — — Orvos. Ugy ! Nos, nem tesz semmit ! Mióta beteg a kis Palika ? Asszony. Már három napja, orvos ur Hanem az orvosszer nem használ neki, kell, hogy az ember a türelmét veszítse. Simontornyai ugyan már 15 év óta háziorvosunk, de itt — — nem tudom — — Orvos Ér. mit mondott a kollega ur? Hisz itt látom a gyógyszert — — Asszony. Igen, kis üvegecske fehér csöppekkel. ugy néznek ki, mint a víz, 3-szor napjában 15 cseppet kapjon belőle! Mindjárt gondoltam, hogy az a pár csepp mit sem lendít ilyen nehéz betegségen. Orvos. Kedves asszonyom, hát mint vélekedett a kollega ur a betegségről ? Asszony. Tüdőgyulladásnak tartja. No kérem orvos ur, hogyan állithat az ember ilyet, Palinak olyan tüdeje van, mint egy medvének. S nem is a tüdejéről panaszkodik, hanem azt mondja, hogy a melle körül érez fájdalmat. Orvos. Nos, majd mindjárt meglátjuk I (5 perczig megvizsgálja a Palit, fajét rázogatja, gúnyosan mosolyog.) Kedves asszonyom, jó, hogy értem küldött. Tudja-e mi a baja? egy igazi — mellhártya-gyuladás ! Asszony. Igaza van, orvos ur, mindjárt azt gondoltam ! Kérem gyógyítsa meg a Palikát. * A gyakorló orvos öntudatának grafikai ábrázolása. A) A fiatal orvos első letelepedése : a fényes pálya megnyílása. B) A praxis kezdete. Piedesztáljáról azonban a közönség bizalmatlansága C) pontig löki. Lassan-lassan visszatér az önbizalma, gyarapodik a tapasztalata, nyugalma és biztossága, feljebb-feljebb emelkedik egészen a D) pontig, de a kiinduló pont magasságáig vajmi ritkán.
