Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Időmutatók. Miként a szappan használatát ugy az órát is a kultúra mértékének tartják. A költők fantáziája a jövő század óráit a sótabotok fogóján alkalmazottaknak jelzi, melyeket sem felhúzni sem szabályozni nem kell. Ezek csak birtokosaiknak ide-oda mozgása folytán lógnak járni és mutatni. A mostani század végére pedig kilátásba helyezték Jaeger tanár szagoló óráját, mely az órákat — mutatók nélkül — különféle illatok segítségével fogja mutatni. S igy fogják kérdezni : „Hány órát szagol Ön?" Felelet: „Három negyedet jázmin után." Az óra feltalálás bölcsője Babylonia. Első óra volt az árnyékmórő, melyből a napóra fejlődött. Azután keletkezett a vizóra, s végül a homokóra. A nap részeit szabályozza a szentírásban Móz. I. 1, 16 ; 1,5. — Móz. III. 23, 32; 24, 3. — Móz. IV. 9, 21. — Móz. I. 18, 43. — 55. Zsolt. 55, 19; Móz. I. 1, 5. — Peszachim 1, 10. — Kerisoth 4. — Sebachim 4; Joma 4. Jeles időmutató volt hajdanában a kokas. A kukorikolás kezdetének idejét Galliciniumnak, a végének idejét pedig Conticiniumnak hittak. A héberek azt tartották, hogy a kukorikolás a közeledő reggelt hirdeti. Zoroaster meghagyta, hogy minden perzsa kokast tartson a háznál, mely reggeli imára keltse. A kokas Apollónak volt szentelve (Plutarch.) Cicero a kokast napmadárnak nevezte. Azt hitték, hogy a kukorékolással az éjnek démonait elűzi. A kokas hirdette a vigília quartát, a szamár az orditásával a vigília prima végét és a kutya az ugatásával a vigilia secunda végét. A vigília tertiákor a csecsemő megéhezett és az anyja emlőjót vette a szájába. Noe a bárkáját drágakövekkel világította, melyek közül mindegyik a napnak más-más szakában világított. A perzsák kristálya rendesen napkelte előtt világított. Az izraeliták a többi közt egy samir nevü csodás hatású drlgakövet is ismertek stb. Linnének, a hires természetbúvárnak, Upsalában egy botanikai kertje volt, melynek egyik ágyába oly virágokat plántált, a melyek mindegyike más-más órában nyitotta ki ós csukta be a kelyhét. E virágágy volt tehát az óramutatója. Sámuel könyvében II. 5, 23. egy fáról tesznek említést, mely napszürkületkor zúgni kezdett. A babyloniak árnyókmérője a Belustemplom tornyára volt alkalmazva. A rómaiaknál az első puni háború idején rabszolgák kiáltották ki az órákat. A napórának alapvetője a mathematikai ismeretek. Feltalálója volt a kaidéi Berosus. A vízórát Plató, a bölcsész, találta föl. Harun al Rasid oly homokórát ajándékozott Nagy Károlynak, melynek mozgókerekei és óralapja is voltak.