Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Zárószó. (Egy epizód életemből.) 1. Avatatatlan előtt takarékoskodunk érzelmeink nyilvánításával, csak edzett barátnak, a nagyközönségnek tárulván föl azúrkék mennyboltos kedélyvilágunk, mely él, forrón lüktet, — s ha kaján ürömcsöppek le nem hűtik, isteni lantja égi hangokra lelkesül. Kinek nem rajzanak föl ilyenkor ideális fényű emlékei ? Kinek nem lebeg fiatal kora minden imádata tündén szépségben vagy — czéltalan keservben lelki szemei előtt ? Az emlékek, az imádat majd édes hizclgőn, majd dohogó morajjal követik avarfödött nyomunkat, és csodák csodája ! még akkor is tettre hevitve, munkára lelkesítve a pihenni nem szokott szellemet. A mult változatos hajnala az egyik szemével mosolyog a múzsánkra, mig a másikkal szikrát vet rája. A Paradicsom bölcs problémája is két külömböző dologra vall. Rázzuk csak meg Edenünk : szivünk jóféle fáját, és hullani fognak róla illatos virágok s idővel jóízű gyümölcsök is. 2. Várpalotán, első nyilvános szereplésem klasszikus földjén (mert ott tanulmányaim közepette kizárólag klasszikusokat olvastam) harmadfél, Hevesen pedig három évet töltöttem. Hevesmegye derék tanfelügyelője volt a mély tudományú Montedégó Albert, az egri csillagda hírneves csillagásza. Ez a kiváló emberbarát avatott be engem, a tudvágyót, a kulcsok szerinti naptár-számitás minden csinja-binjába és még sok egyéb hasznos dologba. Én ugyan ki nem betűztem akkoriban az egri csillagokból, de valószínűleg mégis meg vala irva bennök álló betűkkel — melyeket, oh fátum ! az idén először kell tanítanom —, hogy Győrött hat éven át érvényesíteni fogom ott szerzett tapasztalataimat, s mivel sorsát senki el nem kerülheti : a hetvenes évek vége óta kezdett különféle tankönyv irása után ebbe a credóba is belementem. A ki egymaga ráadja a fejét a naptárszerkesztés munkájára, annak bő alkalma van megismerkedni Pontiussal és Pilátussal is, és nem rajta múlik, hogy a velejáró különféle hátrányok csínján ne suhanjanak el fölötte. Minden dologn ak van könnyebb és nehezebb oldala. Én az utóbbit választottam, hogy a naptárirodalom oltárára egyéni nézeteim obulusával járuljak. Hogy mi az az ily módon való naptárkodás ? Ikertestvére a nehéz mezei munkának. Tessék csak megpróbálni : egész éven át levelezni, télen a naptári részt kiszámítani, tavaszszal és nyáron a korrektúrákat gondozni, június végén 365 Győri Hirlap-számot átböngészni, a nevezetes városi dolgokat kiollózni és rendszerbe foglalni, a clichéket megrendelni, majd egész nyáron kellő számú hirdetést összegyűjteni, július végén és augusztus elején Pontiustól, Pilátustól a megválasztott városi, megyei tisztviselői, csendőrségi, katonatiszti és egylet-elnökségei stb. névsorokat bekérni ; s mikor mindezen túlesett, hátra van a — savanyu és a fekete leves : a hirdetések bekasszálása és az expediálás. (E két utóbbiról önálló munkára jegyeztem becses skizzeket.) De azért se baj, nur hereinspaziert ! — Én untig megelégeltem. • 3. Da capo ! Hevesről 1875. nyarán mindenfelé pályáztam, s Szegedről akkoriban nyert acceptemnek szórói-szóra ez volt a tartalma ;