Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

volt. Az 1874-ben tartott második tanitógyülésnek jegyzője, az egyet, tanitógyülésből választott 50es bizottságnak is jegyzője, a 15-ös albizottságnak elnöke volt. A IV. egyetemes tanitógyülés ideje alatt a Népnevelők Lapját, mely naponként jelent meg, egy maga szerkesztette, valamint a gyűlésről kiadott naplót is. melyért 200 frt szavaztatván meg neki, ezt az Eötvös-alapnak ajándékozta. Az 1879 iki Magyarországi tanitóegyletek szövetségének elnöke, ennek felosztása után az egyet, tanitógyülés által 1878-ban választott végrehajtó-bizottságnak előbb titkára, később elnöke. Az irodalom terén tanusitott működéséből fölemiitjük, hogy 1864-ben Győ rött Földrajzt irt ; ugyanezt 1877-ben a III. és VI. osztály számára Neiger Sándor társaságában újból megirta. E négy kiadást ért tankönyvet később a Iii.—VI, osztályok számára átdolgozták. Földrajzai százalékából mintegy 400 frtot adott az „Eötvös-alap"-nak. Luttenberger Ágost, Péterfy Sándor és Sretvizer Lajos kartársaival 1876-ban magyar ábéczés könyvet irt, mely több kiadást ért. Tanügyi czikkeket irt a Hon, Ellenőr, Pesti Napló, Nemzeti Hírlap czimü napilapokba, később a Népnevelők Lapjába is, melynek 1872—1873-ban társszerkesztője ; 1876-tól pedig 1880-ig felelős szerkesztője volt. A ,.Deák-Emlék" és „Királyi ünnepek emléke" czimü könyvecskét Péterfy Sándorral együtt szerkeszté. Tagja volt a gyorsiró-egyletnek is. A főváros iskoláiban a tornászatot több éven át kitűnő sikerrel tanitotta. 1872-ben a „Népnevelők Pesti egylete" kitüntetésre ajánlotta őt a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi ministernek, ennek folytán 100 frt kitüntetési dijban részesült. Az 1873. évi világkiállításra a magyar kormány részéről 140 frt államsegélylyel ellátva, a tanügyi kiállítás megszemlélése és tanulmányozása végett Bécsbe ment. Mint a tanítók képviselője, iskolaszéki tag volt a Ferenczvárosban, a Belvárosban s legutóbb Ó-Budán. Családot 1868-ban alapított egybekelvén Gyurkovits Herminnel, kivel boldog házaséletet él. — — — — — — — — — — — — — — Nevelésoktatási, tanodaszervezési és tanügyi politikai kérdésekben mindig határozott állást foglalt el. Alig van tanitó, ki a fővárosi tanügy es tanítok érdekében többet tett volna mint ő. „A fővárosi tanítónők férjhez menetele" kérdésében röpiratot irt s adott ki. — Sokszor és sokat irt az iskolai takarékpénztárak ellen is. Jelszava : a mi az ember szivén, az legyen a száján. Szókimondó természetének köszönheti azt is, hogy a fiatalabb kartársak mindig kitüntették bizalmával. A magyar tanitógyülés intéző bizottsága élén áll. A tanitóegyletek önálló szövetkezésében látja Lakits ügytársunk letéve alapját a népiskola és néptanítók önállóságának. Sokkal inkább emeli a tanitó tekintélyét, ha egymástól vár támogatást, mint ha nagyok ajtaja előtt leskelődik. Lankadatlan tevékenységet s megbecsülhetetlen munkásságot fejt ki Lakits Vendel még ma is az iskola beléletének fejlesztése s a tanítók jogos érdekeinek megóvása terén. Szorgalmának és tehetségének egyforgalma elismeréssel adózik, ugy a magyar kormány, mint általában a tanitóság. Gyakorlott tanférfiura s magas színvonalon álló paedagógusra vallanak azon „Magyar olvasókönyvek", melyeket Lakits Vendel Péterfy Sándorral, Komáromy Lajossal és Luttenberger Ágostonnal együtt szerkesztett a népiskolák számára. — A népnevelők Bpesti Egyesülete bizalmából ismételten szerkesztette a hazai tanügyi sajtó egyik legrégibb közlönyét, a Népnevelők Lapját. — A kereskedelemügyi minister elismerését akarván nyilvánítani a jeles tanférfiu iránt, Lakitsot kinevezte az ezredéves orsz. kiállítás rendező bizottságának tagjává. — A vallás és közoktatásügyi minister pedig azzal tüntette ki Lakitsot, hogy őt az Országos Közoktatási Tanács előadó tanácsosává s egyidejűleg á Néptanítók Lapja főmunkatársává nevezte ki. — A fővárosi tanítói kar