Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Popper Vilma uj könyvének czime : ,.Miniature-ok". Mindössze hat, fi no ni tollal megirt kis novella van a 240 oldalra terjedő, tetszetős kötetben. A kötet czimének indokolására szolgál, hogy mind a hat elbeszélés egy-egy regény dióhéjban. Mindenki, a ki valaha a nyilvánosság számára irt, tikija, hogy röviden, tömötten írni a legnagyobb művészet. Ebben a művészedben Popper ujabb novellakötetében virtuóznak bizonyult. A „Camera obscUrá

'-ban, „Frau Eisenhart"-ban egy-egy eseményekben, hányattatásokban, viszontagságban gazdag életet mond el alig néhány lapon, mig a „Wir drei" czimü utolsó, rövid novellába egy verskötetre való hangulat cs megható poézis szorult. A novellaíró toll ilyetén virtuóz kezelése nem csekély emberismeretet s igazi teremtőerőt tételez fel. Jólesik konstatálnunk, hogy Írónőnk egyik nélkül sem szűkölködik. Bizonyítéka ennek az a közvetlenség, melylyel ez egyszerű, minden czikornya nélkül való történetek a fogékony olvasóra hatnak s az előadásnak az a biztos, nyugodt menete, mely annyira elüt a léha, modern novellisták beteges, rhapszodikns irmodorátol. Mindenütt élet és melegség, mindenütt igazság, de a szivárasztotta napsugár derült fényében. A meseszövcs mindig logikus s az előadás nemcsak a novellairot, de a lilozof női lelket is sejteti. Itt-ott, ahol a mese menete indokolttá teszi, a részletek festésébe is belemegy a szerzőnő. lhyenkor éles megfigyelő tehetségről, finom, szubtilis tollról ad fényes tanúbizonyságot. S ilyetén leírását mindig hangulatossá teszi a költészet melege. Mintha Delibes zenéjét hallanók, vagy Meissonier egy bájos, lehelletszerü festményének nézésében volnánk elmélyedve. A mélyebb, hatalmasabb szenvedélyek iránt is van érz ke a szerzőnőnek. Egyik-másik novellájában felcsillámlik a tragikum, de csak azért, hogy helyt adjon a derült, vidám napsugárnak. A hat novella tartalmilag és szerkezetileg becses dolog. Az „Auch eine Judiíb" czímüt ezenfelül becsessé teszi a történeti és bölcseleti' igazság. A zsidóság nagy tragédiájának kissé enyhített, kibékítő befejezéssel biró allegoriája^ez, melyet lehetetlen megindulás nélkül olvasnunk. Hogy Popper Vilma mestere a német szónak, azt már első könyvével is bebizonyitotta. Uj könyvének nemes és egyszerű irálya csak adalék e bizonyítékokhoz. Heine és Gőthe nyelvének épen nem sajátossága a zengzetesség. 4

Csak a választottaknak adatott meg, hogy zenei bajt, kellemes hangzást adjanak a különben rideg nyelvnek. Hogy szerzonőnek ez kitűnően sikerült, ismét csak hivatottságának jele. És mi midőn feltétlenül elismerjük a jeles írónő irói rátermettségét, legfölebb csak azt sajnálhatjuk, hogy nem magyarul, vagy legalább nem magyarul is ír. Zoltán Vilmos. T i z asszony. (Hegyi Jetidtől.) Tiz asszony a czime Hegyi Jenő uj novellakötetének. Fiatal az író, de nagy asszonyismerő. Művészileg kezeli az ecsetet, melylyel azok kül- és belvilágát festi. Asszonyainál a fény és árnyék —, cselekményeinél az ok és okozat arany lánczszemei uton-uttelen drágakövekkel kirakvák, s mig hasonfajta elbeszélések a szivre, lélekre megrázólag hatnak, addig ezek igaz s természetes ragyogásukkal elégítenek ki s benső megnyugvást teremtenek. A lomha vérrel nem járatnak hirtelen boszorkánytánezot, hanem kellemes, pezsgő emóczióba hozzák, s hogy e kedves átalakulásban újra része legyen, az olvasó nem átallja magát a varázs bubájának ismételten kitenni. Szőgyi,