Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

Ünnepnapkor aztán nagy vigyázva leszedik a magasságbul és szeretettel yégiglapozgatják. És nem megy feledésbe ott az a mestergerendára föltett|*könyv, mert a szegény embernek, ha sűrűen nem is, de ünnepnapja azért mégis csak akad " Irta pedig ezt az előljáró beszédet Tóth Dezső, a győri irói gárda széptehetségü, költői lélekkel megáldott és szorgalmas tagja, s irta bevezetésül legújabb könyvéhez, mely Eczet Flóri infanterista katonasorának vázolásával hű és érdekfeszítő leírását adja a katonaéletnek. Tóth Dezső irói tollának jelességeit magasztalnunk az előtt a közönség előtt, mely e toll szebbnél-szebb termékeit közvetlen tapasztalásból ismeri, felesleges volna. Annyi bizonyos, hogy a nép, az istenadta nép életét, érzelemvilágát, felfogását, gondolkodásmódját, tetteinek érzelmi rugóját nála jobban aligha ismeri valaki, s csak kevés oly istenáldotta tehetség van — főleg a mai irói gárdában — mely a nép életét annyi reális igazsággal, s mégis oly ideális poezissel tudná ecsetelni, mint ő. Tanuja ennek az a sok apró, a nép életéből vett tárcza és elbeszélés, mely csaknem Kizárólag a „Győri Hírlap" tárczarovatában látott napvilágot először (mert később valamennyit átvették a nagyobb lapok, főleg a tősgyökeres n,agyar vidékeken, igy Debreczenben, Szegeden, Nagyváradon stb.), valamint Tóth egy régebbi könyvének, az „ Egyveleg "-nek rendkívül bájos, sok poezissel megirt apró prózai darabjai, melyek mindegyike egy-egy kötetlen alakban megirt költemény. Hasonlókép a felfogás népiességével, az előadás egyszerű nemességével, de egyúttal már nagyobbszabásu konczepczióval ékeskednek Tóth Dezső legutolsó könyvének, az „Egyszerű emberek"-nek hosszabb novellái, melyben katonák, parasztok és „egyebek" életéből mond el elmondásra és meghallgatásra érdemes dolgokat. És mindezek daczára Tóth Dezső nevét nem kapta fel az országos hir, s nem sorozta azt oda azok nevei melle, kiknek dicséretétől hangos az egész otszág, noha sokaknak tehetsége meg sem közelíti Tóthét, ki megmaradt egy kisded, tie hálás kör kedves Írójának. Oka pedig ennek az, hogy szerzőnk indokolatlan szerénységében pohasem kísérletté meg a kilépést e körből, s mindig félt a reklámtól, mely nélkül pedig a mai stréber-irodalomban lehetetlen boldogulni. Eczet Flóri is itt született meg a „Győri Hírlapban" s itt lett ismerőssé. Ma már városunkban és megyénkben, s a hova lapunk csak eljár, mindenütt ismerik e jóizü alakot, a katonaviselt nép fiát, kiről majd humoros, majd poétikus apróságokat mond el az ujság-borgisz. Mikor már jó csomó volt együtt ez apróságokból — a melyekhez foghatokat csak a Flóri kollegája, Göre Gábor tud produkálni — eszébe jutott az apjuknak, hogy az Eczet gyerekről könyvet is lehetne irni. És megirta Flóri katonasorát, csendben, titokban. Nem tudott róla senki, csak akkor, midőn a nyomdába vándorolt a nagy halmaz kézirat. Az író hí közönsége pedig most már örömmel olvashatja Tóth Dezső uj könyvét. A könyv irányát, igénytelen egyszerűségét legjobban jellemzi az előszó. A. szerző a nép fiának katonaéletét irta meg — a népnek. Minthogy pedig épen t népélet forrása az igazi poezisnek (megmutatta azt Petőfi !) önként értetődik, hogy azt nagy élvezettel olvashatja mindenki, a ki egyáltalán gyönyörködni tue a költészet termékeiben. Mert a novella költői műfaj, bár prózában is van irva S költői műfaj főleg akkor, ha egyszerű katonagyerek szavaiban az érzések ol} gazdag forrása buzog, mint az Eczetéiben. A könyv belső értékét nagyban emeli, hogy Eczet Flóri nem egyed, hanen