Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

fáradoztak : Vörösmarty megénekli az éji homályban késő régi dicsőséget, Széchenyi kimondja a jósigát: „Magyarország nem volt, hanem lesz!" És éppen akkor, midőn már abban az édes hitbén ringatóztunk, hogy mindent elértünk; midőn Kossuth Lajos kivivja a nemzet óhajtásait; midőn Petőfi fennen hirdeti : Félre, kislelküek, a kik mostan is még Kétkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hisztek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet ! Él az a magyarok Istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze : — éppen akkor, e mámoros órában, ekkor hanyatlott alá ősi napunk „Lement a nap De csillagok nem jöttének". Utazók beszélnek az éjféli nap csodás látványáról ; midőn fönt a magas éjszakon, a jéghegyek ködös honában, a leáldozó nap nem száll egészen alá, csak felhő mögé vonul, hogy alkonyati biborpalástját egy ujabb hajnal rózsafátyolával cserélve föl, szivet-lelket megigéző, bűvös szépségben emelkedjék fel újra — fényt, meleget, áldást szórva az ámuló világra. — Ez az éjféli nap. Iiyen éjféli nap volt az is, mely Világosnál egünkről leáldozott ; ilyen éjféli napnak ujabb hajnalát deritette ránk a haza nagy bölcse, Deák Ferencz. — Oh e hajnal szépséges bíborát ott látom pirkadni, kedves ifjak gyenge orczáitok feslő rózsáin, fényes sugarát ott látom tündökölni ragyogó szemeitekben, — második ezer éves napunk hajnalának harmatát ott látom esi lógni hulló könyeitekben, az öröm könyeiben, melyekből lelketek ujjongó, bálaadó imádságát olvasom : Él még nemzetem Istene ! Nem dőlt még alacsony porba nemes fejed ! Állsz még, állsz szeretett hazám ! Midőn azonban e boldogitó hangulat rengedez lelkedben, ne feledd el, kedves ifjú, ne feledd a költő intelmét : Ismerjed a jelenvalót ! Ismerd meg hazádat, ismerd meg véreidet, ismerd meg a testvérnépeket, kik e földön velünk jó és balsorsban hív osztályosaink ; ismerd meg jogaidat, ismerd és teljesítsd, a mit a kötelesség eledbe szab. Büszkén mondhatjuk, hogy apostoli királyunk tündöklő aegise alatt van alkotmányunk, melyre megesküdött, vannak e hazában a tudománynak, a művészetnek csarnokai, vannak ipartelepeink, van kereskedelmünk, vannak aranykaJászszal ékes rónaságaink, halakban gazdag vizeink, vannak érczekben gazdag bányáink. Mindezek fölött azonban még csak a pirkadó nap bibora dereng: hogy tündöklő napjuk is felragyogjon : okulj, kedves ifjú az elmúlt idők tanulságain, vedd számba a mai kor kívánalmait s a költő szerint : Értvén az újat és az ót, Vigyázz, figyelmezz a jövőre 1 — „Isten félelme — bölcseség kezdete" mondja az írás. Ha azt akarod, hogy e földön, „melyen kívül nincs számodra hely", hosszú életű legyen hazád, — „imádd a te Uradat, Istened és csak Neki szolgálj". A vallásosság volt az a tüzes oszlop, mely őseinket annyi balszerencse közt" kalauzolta s „oly sok viszály után" megtartotta : a vallás tanítása, világítása, legyen számunkra, utódainkra nézve is „az élet, az út, az igazság". Vallásos életet élve, a vallás utján haladva, a vallás igazságaitól vezérelve — bizony-bizony mondom nektek — velünk leszen az Úr, s „ha Isten velünk, ki ellenünk ? !"