Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.
megáldják és dicsőítsék a magyart. A Hymuus hangjai fejezték be az ünnepet, mely ezen intézet dicsőségére válik. Ezeken kívül a város minden nyilvános és magán népiskoláján valláskiilömbség nélkül szebbnél szebb ezredéves ünnepélyeket és kirándulásokat rendeztek. Az ezredéves fák elültetése az iskolai udvarokon szintén ünnepélyesen ment végbe. A zeneiskolák mill, zene-hangversenyekkel kedveskedtek. Végül pedig a tanintézetekről monográfiákat irtak. E monográfiák részint önállóan jelentek meg, részint az iskolai értesítőkben láttak napvilágot. Lenner Emil főreáliskolai igazgató ünnepi záró beszéde : Kedves tanuló ifjak ! „Vannak pillanatok, midőn a lélek, mint a szél által mozgatott hullám, zajlásba jön ; midőn a képeket, a gondolatokat, az érzelmeket nem csöndesen tükrözi többé vissza, hanem rohanó sebességgel csapkodja széjjel. Olyankor a szelid, csaknem félénk arczvonások is bátorság, dacz és erő szinét öltözik magukra ; ajak és nyelv gyorsakká lesznek, képzelet és emlékezet gondolatot és szót áradó folyamként szolgáltatnak ; a test minden idegei rezgésbe jönek ; a vér minden ütése melegebb, s minden tekintet, minden hang elevenséget és hatósságot nyer.« Ily érzelmek áradozása hullámozta s az én lelkemet is e magasztos pillanatban, midőn ősi városunk nemes hatóságainak a szülők, a tanügy barátainak megtisztelő, hálás köszönettel vett jelenlétében, — tankerületünk nagyérdemű, szeretett főigazgatójának lelkesítő példáján fölbuzdulva, e mai, Isten kegyelme adta ünnepen hozzád, hazám szép virágos kertje, hozzád intézem gyönge szózatom, kedves tanuló ifjúság! Beteljesült, mit hattyúdalaként zengett kesergő népének, beteljesült a költő jóslata : „Lesz még egyszer ünnep a világon"! s „mely után százezrek ajakán buzgó imádság epedezett", eljött a jobb kor: hazánk ezeréves fennállásának nagy ünnepe, ime fölvirradott. Ünnepet ülünk ! Ünneplő a ruhád, öltöztesd hát föl lelkedet is kedves ifjúság, ünnepi gondolatokba, kövesd a költő intelmét : „Emlékezzél a múlt időre, Ismerjed a jelenvalót; S értvén az újat és az ót ? Vigyázz, figyelmezz a jövőre ! Emlékezzél a mult időre ! Emlékezzél meg arról a nagy, ezer esztendeig tartó napról, melyet a gondviselés különös kegyelme e hazában a magyar nemzetnek juttatott. Pirosan hajnalott a nap : a honszerző Árpád s délczeg daliái vér árán szerezték meg ez áldott földet, vér harmatozott a zsenge füvön, vértől ázott a hant. De sok volt már a harczból ; a vértől gőzölgő vizek párája, a pogány oltárok füstje már-már felhőbe vonták az eget midőn egyszerre felvirradt a dicső nap; Szt. István koronájának keresztje beragyogta széles e hazát, — fényére, melegére nyiladozni kezdett a béke s az egy Isten hite liliomokkal, égi virágokkal ékes erdeje.
