Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Egy másik eléggé nem méltányolható tanúságot vonhatunk történelmünkből arra, hogy a miként első nagy és szent királyunk a nemzet jövőjének biztosításául, a keresztény nyugati czivilisatio részére e nemzetet meghódította, azt a magyarság szellemében átalakítva meghonosította és ezzel államunk fennmaradásának egyik legjelentékenyebb biztositékát megszerezte, ugy nekünk és utódainknak is a további fennmaradásunk biztositékául, a nyugati müveit nemzetek kultúráját, de nem lemásolva, hanem arra nemzeti egyéniségünk jellegét rányomva átvennünk. A czivilizáczió, a rend, a cultura, a szabadság és haladás hathatós tényezője ; a czivilizáczió képezi az alapot, a melyen a cultura bámulatos haladása teszi a nemzeteket nagygyá, erőssé, hatalmassá. Czivilizáczió nélkül nincs cultura, de cultura nélkül nincs valódi szabadság. Hazánk történetéből vonhatjuk a szomorú tapasztalást, hogy erőnkben bizva, el ne bizakodjunk; a legnagyobb csapások, miket nemzetünk szenvedett, erőink túlbecsüléséből származtak ; ez vezetett Várna és Mohácshoz ; és talán nem csalódom, ha azt mondom : hogy Világoshoz is. Okuljunk a nagy csapásokon, a miket e hazának a pártviszály okozott, véssük emlékünkbe, hogy ezt visszavonás okozá és durva irigység ; és mindannyiszor egységünk folytán, törve hanyatla erőnk. Legyünk bármily politikai nézeten, legyenek utaink, melyeken a haza boldogitására törekszünk, még oly eltérők is, ne hagyjuk soha a pártviszályt nemzetünkben annyira elmérgesedni, hogy ellenfelek helyett, mint ellenségek álljunk egymással szemben, mert ha ismét ránk nehezedik a sors nehéz vas keze és a haza és jogunk védelmére keilend sikra szállni, az egymás elleni harczban meggyöngült erőnket, a hazafias lelkesedés alig fogja teljésen pótolni. Azért kerüljünk mindent, a mi közöttünk ily ellenségeskedést szítana ; ne engedjük felburjánozni közöttünk a keresztény hit legmagasztosabb tanával homlokegyenest ellenkező felekezeti gyűlöletet ; ne induljunk oly jelszavak után, a melyek érvényesülése mellett e haza magyarságából kivetkőzhetnék ; fűzzön össze mindnyájunkat a testvéri szeretet és mindenek fölött, a nagy elődök példáját követve, szeressük forrón a hazát, e szentelt földet, „mely éltetőnk ós majdan hantjával takar". Hisz a magyarnak a hazaszeretet erényének gyakorlása annyival könnyebb, mert mindegyikünk igen jól tudja és látja, hogy : „a nagy világon e kivül nincsen számunkra hely". Féljük az Istent ! Tiszteljük a királyt ! Szeressük a hazát ! A magyar öserények e szentháromságában egyesüljenek sziveink, azok oly összhangja és elválaszthatatlanságában, hogy a háromság egységében és az egységet háromságában juttassa minden ténykedésünk kifejezésre. Bizunk a mindenható Istenben, hogy világot alkotó és fenntartó nagy tervében nemzetünket ezeréves múltjával kijelelt pozicziójában hosszú időn át megtartani kegyeskedend. Bizalmunkat megerősíti : hogy nemzetünket életének második évezredébe oly fejedelem vezeti át, a kiben nemzetünk, alkotmányunk igazi őrét tiszteli, vele együtt érző valódi atyját szereti, oly fejedelem, a kire joggal alkalmazhatók nagy királyunk Sz. László legendájának azon szavai : Regie dignitatis officium, non ut praesit, sed ut prosit, adimplevit", vagyis szabadon fordítva : „a ki a királyi méltósággal járó tisztet, nem hogy uralkodjék, hanem hogy uralkodása népének üdvére váljék, tölti be", — oly fejedelem, a kit nemcsak az egész czivilizált világ tisztelettel övez, de a kinek bölcsesége kitalálta, megjelölte utódainknak az egyedüli utat, a melyen haladva, a fejedelmi ház és nemzetünk tiszteltté, dicsővé, nagygyá válhat. Bizalmunkat megerősíti még, hogy az ezerévi fennállás üunepies alkalmából széles e világnak bemutatott culturális bámulatos haladásunkról tanúskodó bókemüben, nemzetünk duzzadó férfi ereje megnyilatkozásán örvenhetünk. A jövő e biztató kilátásai keltette öröm és lelkesedés és azon tudat, hogy szeretett szülővárosunk polgársága is értelmiségével, munkásságával és lángoló