Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

napok szomoritó emlékével éled fel bennünk, hogy azok mindegyike, imánk melegségének, hálánk mélységének fokozására késztessen ! Az első elragadó kép a honfoglalásnak, a nemzetté történt alakulásnak, a hazai alkotmány első alapjai lerakásának, a dynastia megalapításának, fejedelem és nemzetközötti hűség eminens megnyilatkozásának és igy államunk alapvető nagy tényét ábrázolja. A duzzadó ősereje tudatától ösztönzött és pusztitásai által Európa rémévé vált nemzet egy messzelátó bölcs fejedelmének apostolkodása folytán, felveszi az erkölcseit szelídítő és békésebb és állandóbb együttlétre serkentő keresztény vallást, és vele a nyugati czivilizátióhoz csatlakozik ; fejedelme megszerzi a koronát, mely azóta a király és nemzet egységének szent szimbólumaként nemzedékrÖl-nemzedékre hódoló tiszteletben tartatik. A nemzet további fennmaradásának e nagy tényét ecsetelő kép égi fénytől övedzve tünteíi fel első szent és nagy királyunkat felkent fején a nagyság és dicsőség melegítő fényét szétlövelő szent koronával, és környezve az egyházi és világi nagyoktól, kik a czivilizátori munkának végrehajtásában segédkeznek. A háttérben hosszú sora a fejedelmi ház uralomhoz jutott sarjainak, közöttük kiválva és civilizatorus müvet befejező, igaz keresztény lovag példányképét nyújtó Sat. Lászlónak, a többiek fölött kimagasló daliás alakja. Szomorú képek váltják fel a lélekemelő látományt. A nemzet testét pártviszályok ál'ai ütött sebekből látjuk vérezni, rémülettel szemléljük a végpusztulás nyomait, me^et az ázsiai tatárcsordák vad áradata visszahagyott, de a gyásztér mögött ismét a föléledés hajnalpirja áradoz, és egy nagy király erélye a nemzetet erőteljes uj életre kelti. Ismét egy nagy gyászkép : „Árpád törzsöke dül ki, melynek négy század látta, csodálta diszét" s mely „ellenhadakat tipró fejedelmi erőben büszke hatalma jelét messze időkre tűzi". Csakhamar nagy királyok tekintélyt és fényt árasztó képei jelennek meg, a kiknek hatalmát és nagyságát egész Európa tiszteli vagy félti. De mig ezek hatalmának fénye az egész látókört betölti, és a haza egén kelet felöl sötét felhők tornyosulnak, melyek vihar kergette gomolyából a félhold csillámlik ki. A vihar közeleg, és ennek a kereszt elleni erő áradatát Hunyad hős kara tartóztatja fel, mig a hatalmas ár ellenállhatatlan rohama alatt lészen, „nemzeti nagylétünk, nagy temetője Mohács". Közel kétszázados rabság és küzdelem véirel festett képei tűnnek fel előttünk, közbe a vallásszabadság első virágait látjuk kikelni a vértől itatott haza földjéből. A közös védelemben egymáshoz közelebb jutott nemzet és fejedelmi ház között az örökösödésre alapított szorosabb kötelék fűződik és ennek folyományául és „vitám et sanguinem" lelkesítő kép és hosszú napóleoni háborúk csataképei hosszú sorban vonulnak el előttünk. így látjuk belépni nemzetünket életének t'zedik évszázadába, a melynek közepén három nagy alak kelti fel figyelmünket vezérszereplésre hivatottak e nemzet életében, mindegyikük egy nagy politikai eszmeirányt képviselve, a con servativizmust, radikalizmust és 'iberalizmust mindegyik a maga utján törekszik nemzetét nagygyá tenni. A legnagyobb magyar messze előrelátással a reaktio altató szereitől aléltSágban szenvedő nemzetet, lethargiájából felrázza, nyelve, nemzetisége, társadalmi életének felélesztésére buzditja, szellemi és anyagi megerősödésére serkentvén, a politikai reformot lassú ütemben inteotionálja. A másik nagy hazafi nemzetét főleg a politikai téren radikális rohamra tüzeli és az igy elért vívmányok megtámadása által reá kényszeritett önvédelmi harczában lánglelkével vezeti és a végső megfeszítés eredményét feltüntető kép lelket rázó hatással ecseteli „a nagyszerű halált, hol a temetkezés helyén egy nemzet ' n áll". A mély gyászba borult nemzet kesergő szivének fájdalmát a czivilizált népek