Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.
dületes szóval megköszönte a szives fogadtatást, elismeréssel adózva Györvármegye közigazgatásának, amely vármegye önkormányzati jogait folytonosan az állam előnyére használja föl. Végül újra köszönetet mondott Győrvármegyének, hogy a mostani ünnep rendezésének feladatát megkönnyítette neki. Hosszú kocsisorban vonultak föl a vendégek a fömonostor épületébe, s a szomszédos megyékből összegyűlt magyar nép lelkes éljenzéssel üdvözölte őket. Szent-Márton határában csiuos diadalkapu volt felállítva, s ott fogadta a minisztert Szent-Márton elöljárósága, amelynek élén a község birája üdvözölte. A minister válaszában rámutatott a község jelentőségére, s reményét fejezte ki, hogy polgárai a mult szellemében fognak tovább munkálkodni. A felvonulás a rendházba remek szép látványt nyújtott. Először a községen vitt keresztül az ut, melynek házai előtt Győrből és a vidékről összesereglett előkelő hölgyközönsóg foglalt helyet és a községből kiérve kanyargós hegyi útra tért a menet, mely mélyen be van ékelve a pannonhalmi hegyekbe. Az ut két oldalán vagy 38 lépés távolságban nemzet szinü zászlók alatt Györvármegye küldöttségei állottak, de aí utat környező fával borított lejtőt is szép közönség lepte be. Az egész uton lelkes éljenzés kisérte a ministert. A hegy tetején, ahol az ősrégi kolostor áll, minden gyönyörűen fel volt diszitve. Egy darabon fehér ruhás leánykák, az udvaron pedig a győri helyőrség állott sorfalat. Mikor a miniszter kocsija a rendház udvarába behajtatott, a diszőrség tisztelgett. A bejárat előtt várakozó szerzetesek háromszoros éljene között a kultuszminister Fehér Ipoly karján a rendház termébe ment. ahol őt a főapát üdvözölte. A monostor-épület kapujában a Szent-Benedek-rend tagjai várakoztak az ünnepi vendégekre, a kiket Fehér Ipoly pannonhalmi főapát rövid, de lendületes beszédhen üdvözölt, mint »a hitélet ós közoktatásügy egyik szerény munkatelepén". Örömét fejezte ki a tudós főapát, hogy a miniszter a magyar állam és a magyar kormány képviseletében jelenik meg, felidézve az ünnepély vezetésével a benedekrendiekben az ezeréves múltnak e helyhez fűződő emlékeit és fellobogtatja szivünkben a hazafias érzelmeknek soha sem lohadó lángját. A lelkes éljenzés elh ngzása után Wlassics miniszter néhány szives szóval köszönetet mondott a a benczés rend vendégszeretetéért, mire a vendégek megpihentek és a hivatalosan megjelent férfiak legtöbbje díszmagyart öltött föl. Majd a monostor főtemplomában ünnepi hálaadó istentisztelet volt, a melynek végeztével a vendégsereg a hires könyvtárteremben gyűlt össze, ahol a benczésrend milleniumi ünnepségét tartotta. A terem diszasztalát a következő urak foglalták el : a közepén ült Fehér Ipoly, tőle jobbra a miniszter, Rimély püspök, Graenzenstein államtitkár, balra Schmedeu altábornagy, Dessewffy csanádi püspök, Antal Gábor református püspök és Lengyel Béla rektor. A papnövendékek elénekelték a „Honfi dal"-t, mire Fehér Ipoly pannonhalmi főapát melegen üdvözölte a minisztert és a többi vendégeket és hazafias hévvel emelte ki Pannonhalma dicső múltját. Ha Mózes, úgymond, leoldott sarukkal é3 szent félelemmel közeledett Hóreb hegyén az égő csipkebokorhoz, akkor elég ok van arra, hogy a magyar nemzet minden fia kegyelettel lépjen e dombtetőre, amelyen egy ezredév óta lobog a hazaszeretetnek szent lángja s amelyhez legdrágább kincsének : elfoglalt hazájának, keresztény czivilizácziójának és szent koronájának magasztos emlékei fűződnek. Azután Vojnits Döme mondotta el lelkes beszédét, az énekkar rázendítette a Himnuszt és Halbik Cyprian méltatta lendületesen a nagy napot. Majd fölzendültek a Király-Himnusz hangjai, mire a főapát megköszönte a miniszter és a többi vendégek megjelenését, e szavakkal fejezve be beszédét: — Kérem Nagyméltóságodat, kegyeskedjék az ünneplő közönséget az ünneplés színhelyére vezetni, hogy ott kifejezést adhasson hazafias érzésének. Az egész társaság azután szép rendben az épülő emlékműhöz vonult és
