Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

egyházbatósági területe és A győri székesegyház c/imen, s aki mint egyházi szónok is jeles volt. (1875-ben ö mondotta Budán a Szent stván napi nemzeti ünnepen a szónoklatot). Győrött a világi társadalom, s a papság között az összekötő kapocs volt. Eljárt a körökbe, a kaszinóba, s gyakrabban adott estélyt, amelyen jó barátai feleségestül vettek részt. Igazi úriember, csupa gyöngéd figyelem azok iránt, akiket valóban szeretett s jótékony, talán nagyon is jószivü mindenkivel szemben, aki csak hozzá fordult. Pap Gábor. 1827-1895. Meghalt. . . Ki mondja azt? Nem halhat . Felette nincs uralma a halálnak ; A nagy bajnok csak pihenőre tére, — Megfáradván —- álmodni hosszú álmát. meg Álmodni rólad haza és szabadság ! Ki egykoron érted kardot vona. Bár rászegezték a hideg koporsót, Nem halt meg „ö" ! és nem hal meg soha ! Pihenni tért, bevégezve a harczot ; Babér borulván küzdő fegyverére. Enyhüljetek ti feljajdult szivek, hisz Mózesnek utja is Nébóhoz ére. . . . Mózes volt ,,ö" ! vezér a pusztaságon, Népét vezetve tűzoszlop gyanánt ; Nem halhat „ő" ! meg: a sir éjjelén is Keresztültörve felragyog e láng. Hintsetek pálmát, hintsetek virágot Útjára, hol tövis válta a szirtet, Csodák csodája : ily gigászi harczot, Ennyi küzdelmet és terhet, hogy birt meg ? ! Elszédül az agy és bámulva nézi Ki csak e dicső multat ismeri ; És megszállja hit a kétkedőt is : „Kell, hogy lett légyen benne Isteni."