Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

szemközt fogadott el szolgálatot. Ágyazás közben minden reggel csodálattal néze­gette az ablakból a templom gyönyörű tornyait. Egy reggel hiába erőltette a szemeit, eltűntek a tornyok (köd takarta 3ket). A belepő asszony. Mit bámul, Zsófi ? Zsófi. (Összecsapta a kezeit). Azok a gyönyörű tornyok eltűntek asszonyom. Asszony. Hja, azokat minden pénteken leemelik és mégsikáltatják, hogy vasárnapra tiszták legyenek ! Zsófi. Eszemadta, ilyet kigondolni. * Első részeg. (Egy flastromra mutatva). Micsoda felhő borong a homlokodon ? hísodik részeg. Oh, ez még a tegnapi köd folyománya. Tanuló (az osztálytanárhoz). Szabad-e kérem két napra elutaznom ? Osztálytanár. Nem. Tanuló (az igazgatóhoz) Szabad-e kérem két napra elutaznom P Igazgató. Nem. A tanuló. No most mir utazhatom, mert 2 tagadás = 1 igenléssel. Ha a férfi igent mond, a leány nem mond nemet, csak az asszony. Olykor akad az ember asszonyokra, kik óraszám hallgatnak. Az orvosok hiába törik a fejűket t tüneményen. Tengeri ütközet volt. Egy tengerész megragadja az orvoctói holtnak nyilvá­nított társát, hogy a tengerbe vesse. „Hová viszel, pajtás?" — érdi a súlyosan sebesült, — „A tengerbe. u " „Hisz még élek" — mondja ijedten. — „Ostoba be­széd, az orvos mondta, hogy meghaltál, tehát nem élsz," — avval a tengerbe vetette. Uj vágóhidat építettek. A mészárosok a vágóhíd kapuját kicsinynek találták egy ökör számára és e hátrány ügyében a városi tanácshoz folyamodtak. A pol­gármester tájékozás végett személyesen megy a hely színére, cs midőn szétterjesz­ti karokkal a kapuban áthalad, igy kiált fel : „Micsoda, itt ne férne át egy ökör? Egy tökfejű gazdag embernek, ügyes de szegény könyvelője volt. „Bizon ink mostoha te irántad a sors, — mondja a barátja — hogy annak a tökfejü­nek kell szolgálnod !" „Sőt ellenkezőleg" — mondja a könyvelő — „mert ha én lennék a főnök, akkor neki semmi hasznát sem vehetnem". Mi a legjobb dolog a malomban ? — Hogy a zsákok nem tudnak beszólni. .Minden Istennőnek voltak kalandjai, és a legtöbb istennek volt felesége. A kilencz múzsa csak azért maradt hajadon, mert szegénységük miatt nem akadtak férjeik. Mért adják a hangversenyeket télen ? — Mert ekkor bátran dughatnak az emberek gyapotot a fülükbe. Igen veszedelmes vállalatra küldtek egy kapitányt kevés katonával. „Elég nekem télennyi katona" — mondja a kapitány. „Hogyhogy?" — kérdi a tábor­nok. — „Mert jobb, ha kevesen pusztulunk, mint sokan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom