Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Ha a mai Íróember könyvét olvasom, igaz szomorúság fog eb Hova lett, hova lünt az irodalomból a poézis? — Hova lett az idealizmus? — Eltűnt. A századdal eg>ütt eltemethetjük, elsirathatjuk. Pedig de nagy szükségünk volna rája ! Miért imádják ugy a nők Jókait? Könnyű rá a felelet: ö az ; sszonyok írója, mert sohasem feledkezik meg arról, hogy azok is olvassák a könyveit. 0 be kevesen követik ebben mesterüket az Íróink ! Mindannyi a franczia iskola tanítványa, követője. .Realista. Ugy irja le az életet a milyen. Legtöbbször túlozva. Elolvastam egy nemrég megjelent neves iró müvét. Annyi gonoszságot összehalmozni kétszáz oldalon ! — Megundorodik tőle, a ki elolvassa. Pedig mi nők nem ezért akarunk olvasni ! Én ugy tudom, a lélek is megkívánja a táplálékot. De nem a rossz ételt. Ettől elromlik a tisztasága, az épsége, az erőssége. Az olvasó mindig az olvasmánya behatása alatt áll. Ezt mindenki tudhatja. A gyermeke bölcsője mellett ülő édes, fiatal"asszony hányszor sóhajt fel, mikor K . . . a. a csábos, ingerlő, gyönyörű regényhősnő valami hőstettet visz véghez — mondjuk az urát csalja meg. Ez, ez a mi íróink hibája. Mindig a gonosz, a közönséges asszonyról irni ! Megkérdeztem egy neves irót, miért választják a leggonoszabb asszonyt hősnőül? És mit felelt? A hü, igaz asszonyok unalmasak, banálisak — nem olvasná őket senki . . . Természetes tehát, hogy a hir, a dicsőség, a név után törekvő iró — inkább elköveti cserébe azt, hogy a himport, a mi még az emberi lelken ékeskedik — letörölje egészen a müveivel. Az asszony hősnőkről is valamit. A lányokat nem igen bántjuk. Köszönet érte! De jaj az asszonyoknak! A modern, a nagyvilági asszony, ha vétkezik is — azt csak megkímélik. De a kisvárosi asszony, a kit a íövárosba üldöz sorsa — pedig ez a kedvencz eszméje legtöbbnek — az igazán a — sárban fetreng . . Ez mindannyi olyan együgyű, lenézett, nyomoruit az ő szemükben. Pedig hát legtöbbször — szeretném hinni — a képzelet alkotta alakok ezek ! Ha tudnák, hogy müveik behatása alatt hány asszony követte el azt, a mi máskülömbeu sohase jutott volna eszébe? — Ha tudnák, hány finom, nemes, igazlelkü, mély érzésű asszony érzi magát semminek a fe'magasztalt hősnőkkel szemben ? — Hány gondolja azt, hisz te semmi se vagy, hisz a te életed egy