Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.
— íeo — ságot rejtő idők lezajlása után nyugalomba térve intézetét a virágzás tetőpontján láthatta s boldog, amikor még megérhette, hogy sarja az ő nyomaiba hágva folytathatja az ö munkáját. 1883, január 14-én hunyta le örökre szemeit, az intézet mélyen megrendülve vette a gyászhírt, külön gyászjelentést adott ki, temetésén testületileg megjelent s hálás kegyeletének nyilatkozását jegyzökönyvében megörökítette. Alapító-társa, Hofbauer Károly, vezette a rendkívüli ülés', melyen könnyes szemekkel kelle jelentést tennie öreg bajtársa haláláról . . . * Id. Jerfy Antal lemondása után a vezérigazgatói állást még azon közgyűlésben (1878. febr. 21.) betöltötte a társaság egyhangúlag id. Zechmeister József aligazgatót tisztelvén meg bizalmával, helyére aligazgatóul pedig ifj. Jerfy Antalt választván meg. Az uj vezérigaztó azonban csak rövid ideig teljesíthette tiszte teendőit : az 1880. év július hó 30-án meghalt. Zechmeister József szintén teljes mórtékben birta azon bizalmat, melyre e nagyfontontosságu tisztség betöltőjének szüksége van. Ezt igazolja vezérigazgatóvá történt egyhangú megválasztatása, valamint az igazgatóválasztmánynak az ö egykori lemondásával szemben tanúsított magatartása is. Rövid ideig állt az intézet élén, de bölcs tanácsaival régebb időktől fogva egyik legerősebb oszlopa volt annak. Méltán megillette tehát az a megkülömböztetett részvét nyilvánítás, melyet az igazgatóság elhunyta alkalmával jegyzőkönyvébe iktatott s az a rendelkezés, hogy arczképe az intézeti gyülésterem falán elődeinek társaságában elhelyeztessék. 1880. évi szept. 9-én a rendkívüli közgyűlés, mely jegyzökönyvébe iktatta az elhunyt vezérigazgató érdemeit, egyszersmind utódját is megválasztotta. Titkos szavazás utján 82 szavazatból 81-et kapván: ifj. Jerfy Antal lett az uj vezérigazgató. Ugyanazon napon az igazgatósági ülés aligazgatóvá Hofbauer Károlyt választotta meg, ki e tisztségben a közbizalom meg-meguju'o egyhangú kívánságára 1885-ig megmaradt, ekkor korára és elfoglaltságára való hivatkozással elhárította magától a megbízást s tiszteletbeli aligazgató czimmel az igazgatósági tagságot tartotta meg továbbra. 1881-ben elhatározta az igazgatóság, hogy vezérigazgatóinak olaj festésű arczképeivel disziti fel gyűlésterme falait. Az igazgatóság ugy gondolkodott, hogy a tisztelet és elismerés ténye nincs kötve épen a sirhant részvétvirágaihoz s azért — gyengéd figyelmességgel meglepetést keszitve — kiegészítette az arczképcsarnokot a második Jerfy Antal képével, azéval, ki az intézet igazgató tanácsának épen egy negyed század óta tevékeny munkása, ki mint vezérigazgató is már tizennégy éve tölti be tisztét s ki alatt az intézet a félszázados jubileumi ünnepet ülheti meg. A történetkönyv teljessége megkívánja, hogy ez az arczkép se hiányozzék lapjairól. A szöveget irja meg a jövő embere, ha ugyan szebben meg nem írják maguk a beszélő tettek. Itt mégis legyen röviden és szárazon megemlitve csupán annyi, hogy 1886. július 10-én „a közügyek terén tanúsított kiváló és hasznos szolgálatai elismeréséül neki és törvényes utódainak a magyar nemesség „csanaki előnévvel* adományoztatott, 1890-ben kir. kereskedelmi tanácsossá neveztetett ki és ugyanezen évben alakuló győri kereskedelmi és iparkamara elnökévé választotta. Az aligazgatói triászt oly jó érzékkel alkotta meg Balcy István, Peregi Mihály és Zink János, kiket 1886-tól a mai napig évenként megerősített a közbizalom tisztségekben.
