Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

A nö valódi disze e négy virág : ifjúság, szépség, szellem és kedély. Vagy társas élet, vagy semmi élet. Ha bemegy a bor, kimegy a titok. A szenvedély kezdetben czérnaszái, utóbb hajókötél. * Maga a fa ad nyelet a baltának, melylyel a fát kivágják. ü Hiába kötsz drága nyakéket a malaczra, az mégis a pocsolyába megy. * La patience est amère, mais son fruit est doux. A szenvedés keserű, de a gyümölcse édes. Ou la haine domine, la vérité fait naufrage. A hol a gyűlölet uralkodik, ott az igazság hajótörést szenved. * Il n' y a rien de si doux àu monde que le repos de la conscience. Semmi sem oly édes a világon, mint a lelkiismeret nyugalma. La tulipe est l'image d'une belle femme, qui n'a pas d'autres avantages. A tulipán egy szép asszony képe, kinek egyéb előnyei nincíenek. * La mort ne suprend pas le sage ; il est toujours prêt à partir. A halál nem lepi meg a bölcset; ő mindig kész a vándor-utra. A társaságot senki sem nélkülözheti egészen. Nemesség az erkölcsi világban is nyilvánul. A beszéd az értelem sója. Túlságos sózás árt a levesnek. * Bün a segély, ha vele dicsekszünk. A vénség a bajok tárháza, a betegségek kórháza, Olykor a nemes fákon is rossz gyümölcs terem. „Minden kezdet nehéz," monda a tolvaj, és egy üllőt lopott. Olvasás révén felvilágosodunk, szemlélet révén okulunk. Barátja akad mindenkinek, a ki maga is barát tud lenni.