Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Egy harmatarczu kis legényke, — Oly kedves, oly deli ! — Vidáman lép a „czukk" elébe És büszkén vezeti ; Kardja megcsillan a napfényben, Ajkán mosoly fakad És masírozik nagy keményen Dobszóval a csapat. Merre az utczán végig mennek, Nézik őket nagyon ; Leányok kukucskálnak ki a Virágos ablakon, Le-lehull egy-egy rózsa szirma A kis hadnagy előtt S a vöröshajtókás legények Büszkébbek mint előbb. — László főherczeg ten: escre. — Kis hadnagyáért, ha kívánja, Kész tűzbe menni mind ; Parancsszó szeme pillantása, Parancsszó, hogyha int, S mint csapatjának : kedves, drága, Egyetlen ő nekünk, Kit földünk nevelt, földünk dajkált, Kibe reményt vetünk. A fényes álom véget ére, A kis hadnagy pihen ; A szemfödél két szép szemére Ráborult szelíden Oly sok ezer ajk édes szóval Hiába hívja őt, A kis hadnagy nem lépeget már Többé a „czukk" előtt. Ti dobok, tompán pörögjetek Szép altató danát, Csöndben sirassa el minden szem Kedves kis hadnagyát ; S merre viszik, csukódjatok be Virágos ablakok S koporsójára könnyek, rózsák Csöndesen hulljatok . . . T<5th Dezső.