Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Tudod, mikor az újvárosi ismerősök azt nótázták rólad : Farkas Ádi elment Messzi földre ? Levélben se jön már Hir felőle. Pedig dehogy nem jött, dehogy nem ! Megjártad az osztrák fővárost, sirva vigadó nótáiddal megríkattad a sörön hizott németeket; megríkattad, meghódítottad s fránya németjei ugy belédbomlottak, hogy haza se akartak ereszteni. Voltál Luxenburgban, Hamburgban s még egynéhány ilyenféle burgban. Mindenütt magyar voltál, mindenütt elismerést arattál. Mikor Rudolf trónörökös Galicziában vadászott, vadászat után a te sivó-rivó szerszámod hangjai mellett vidult fel. Te húztad a fenséges urnák a nótát, a kedvencz nótáját, aki arról beszél, hogy : Édes anyám is volt nekem Keservesen nevelt engem S a te szemed is könybelábadt a muzsikaszótól. Hiszen mondom, voltál te már Ádi, messzi uton is, de csak mindig megtértél a puha, melcghoni fészekbe. A mostani utad azomban nem vezet már vissza. Igen-igen messzire találtál menni, csak sóhajtásunkkal érhetünk már utol. ÁZ újvárosi temetőben i

rissen hantolt sir mutatja csak az utolsó nyomot. Azontúl aztán mindennek vége, Ádi ! Hévvel, buzgalommal indultál az életnek s mikor már azt legjobban feltudtad volna használni, — szembe találtad magaddal a halált. Hiába terjesztetted ki feléje a két sovány kezedet : ne még, ne még ! — nem hajtott az esengve kérő szavadra. Hiába suttogtál hozzá láztul kicserepcsedett ajakkal : - Még nem tettem eleget, küldetésemet még nem végeztem be. Még csak most látom pirkadni a hajnalt ; — hagyj élni még, — ne bánts ! A halál kérlelhetlen volt, erőszakos. Zsákmány kellett neki mindenáron s az útjába te akadtál, Ádi. Miért álmodoztál egész eddig? - látod! A bolondos, a fényes álmok helyett éltél volna a való életnek, —- amint ez már dukál. Furcsa a világ, Ádi ! Csak azokra vet ügyet, akik ama úgynevezett nagy dobbal dolgoznak ; akik ezt az instrumentumot megütik maguk, vagy megüttetik maguk mellett mással s mellüket kivágva fennen hirdetik : — Hé tisztelt világ ? •— ide vigyázz, reám tekints ! A többi, aki nem ért ehhez a mesterséghez, elülhet bátran, nem is veszik észre. Az álmoknak éltél, Ádi, a fényes, a ragyogó, a czifra álmoknak s azt hitted, pusztán azok is boldogítanak. Igy történt aztán, hogy mire azokból a bűbájos szép álmokból felébredtél, eliramlott fölötted az élet s késő volt már minden késő ! Életed gyertyájára már ott leselkedett a koppantó. Csak rezgett, mindig halványabban rezgett s egyszer aztán kilobbant a fény. Vigasztalódjál, Ádi ! Majd odajutunk mi is, hova te most, szegény ! Isten nyugosztaljon, Ádi, szegény jó Farkas Ádi ! Tóth Dezső. DR. STERN IGNÁCZ Dr Stern Ignácz volt körorvos, ki 89-ik évében halt el, 50 éven keresztül körorvoskodott Beledben, majd Győrré jött, hol csendes elvonultságban töltötte napjait. Temetése nagy részvét mellett ment végbe.