Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

birtoktestek vétele, illetve a parczellák eladása alkalmával kiróni szokott átiratási dijat és illetéket engedje el. Ezt pedig az állam, mely az ipari vállakózást kedvezményekben részesiti s a városok haladását házadómentesség engedélyezésével támogatja, annál is inkább megteheti, mert ezen dijakhoz és illetékekhez az állam ezen hitelintézet nélkül ugy sem juthatna. Végül felajánlja a szerző szolgálatait a terv megvalósítására s az ügyet tettleg is vezetni igéri mindaddig, mig a kezdet nehézségei le nem győzetnek s mig az első szervezés után az intézmény sorsa biztosítva leend. „Ha ennyit elérhetnék" — igy végzi — „azzal a nyugodt öntudattal hagynám a többi avatott és illetékes kezekre, hogy a közérdeknek szolgálva, csupán az ügy sikerében kerestem és találtam meg az előttem egyedül becses jutalmat." Ezekben ismerteltük röviden a hazai alapításokban oly nagy érdemeket szerzett, kiváló tehetségű szerző röpiratát. A felvetett eszme oly életrevaló, hogy a magyar társadalom ama kimagasló alakjai, kikre szerző a létrehozásban számit, hálás és hazafias feladatot teljesitenek, midőn az ige testté varázsolására egyesülnek. A siker — bár kezdetben csak erkölcsi legyen is az — nem maradhat el o!y vezetés mellett, mely alatt tisztán hazafias motívumokból alapított nagyhírű intézeteink oly virágzó, nyereséges vállalatokká fejlődtek. (Harmadszor a városból.) Szőts Árpád. A város diszembere. Ha valahol reprezentálni kell, felöltözik magyar díszbe Szöts Árpád és ugy fest a sastollával, mint maga a honalapító druszája. Ezenfölül SZŐTS ÁRPÁD. általános reprezentáns. Ha jönnek a városba angolok vagy hollandok, barátságosan megvacsorál velők Szőts Árpád. Ha jönnek nagy összegönyölitett tervekkel magyarok, németek, etruskok vagy maczedonok, csakhamar felsegíti a nagy terveket a városházterem zöld asztalára és el óg-móg az atyafiakkal Sz>ts Árpád. Ha szini direktor, hárfamüvésznő vagy finom gondolatolvasó jön a városba, a vasútról leszállva csak azt kérdi a rendőrtől, hu! vagyon Szőts Árpád. Bánatos újságíró, ha jár a rozoga folyosókon, jegyzésre éhesen, a második emeleten Örömre-