Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

nak volt odaadó hive. Mostani neje szive második koronája. Az elsőt még ifjonta magához szólította a teremtő, de bőséges kárpótlást nyújtott neki érette. Az utóbbi időben Bischitz Dávid csaknem minden idejét hevesi uradalma fejlesztésére fordította, melytől nem-si nevét is nyerte. Ez uradalmán mintaszerű pusztai iskolát rendezett be alkalmazottai gyermekei számára, melyről többször elismeréssel emlékeztek meg a közoktatásügyi kormány vezetői. Cselédei szeretik földesurukat, mert munkája gyümölcseiben szeretettel osztozik velük. Neje, aki ritka szép matróna, ifjú lelkesedéssel itt működik előttünk. Vele sürün találkozunk, mert lelki nemessége, élete czélja, áldást osztó keze miatt belevonják minden jótékonysági mozgalomba és azonfelül több páratlan intézmény révén egészen a nyilvánosság jellegébe kerül tevékenysége. Közel kétszázezer forint árad szét kezeiből évente a nyomor hajlékaiba. Ennek kétharraadrésze a század HEVESI BISCHITZ DÁVIDNÉ legnagyobb emberbarátjának, Hirsch bárónak áldozatkészségéből kerül ki, a többi pedig a pesti izr. nf'egylet jóvoltából. A társadalmi nyomor ellen szervezett akczió élén Magyarországon ö áll. Az ö szeme lát be a nyomorult viskókba: a sinlödöknek, boldogtalanoknak, elhagyatottaknak az ő keze nyújt vigaszt és akiket önérzetük titkos sebeik rejtegetésére késztet, ösmeretlen álutakon azoknak is ö enyhit a baján. Az isteni, irgalom egy része költözött beléje, az világosítja meg szemeit, nyilatkoztatja meg szivét, szólaltatja meg hangját, Isten kegyelméből jár és kel ö köztünk magas korával, végez emberfölötti munkát, megjelen ahol reá szükség van, és hoz gyógyirt a szenvedőknek. Ha keserűsége van, az csak az az egy lehet, hogy nem tehet még többet. Mert ő látja csak igazán, mennyi teendője és kötelessége van a tehetősebbnek, ő akinek kéze alatt havonta 3000 drb segélykérvény fordul meg, százával látja beözönleni az éhezőket a népkonyhába. És mégis eme nyilvános, szinte a fórumon szereplő t yomor láttára, megvan lelkének az a finom érzése, szinte ösztöne, hogy fölfedezi a titkosan szenvedőket is és azoknak buján is a legnagyobb gyöngédséggel tud segíteni. Igy ejtette módját, hogy egy korán elhunyt, sokat ígérő regényírónk fürdőre mehessen ; igy tett egy másik íróvá', akit, hogy szorult viszonyai között pénzhez juttathasson, par transszal könyvkiadót állíttatott elébe, aki előleget adott megjelenendő, de soha meg nem irt könyvére. És beszéijünk-e a pesti izr. nőegylet működéséről, melyet még 1866-ban* nehéz időkben ö alapított meg? Hiszen csak e napokban mutattuk ki, hogy ez