Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

mely értem dobogott. Nem kell mondanom, miért idézem most emlékembe gyermekkoromat. Feledhetlen reám nézve édes jó anyám emléke, kinek életemben Isten után legtöbbet köszönök, mert gondosan szivembe csepegtette minden jónak magvát; nincs is erösebb meggyőződésem, mint hogy Isten kegyelmén kivül az anyai szeretet az, mely életünk irányára a legnagyobb befolyást gyakorolja, hogy legfontosabb a szerep, melyre az anya a családban hivatva van ; ha azonban még a leggondosabb anyai szeretet sem képes mindig elérni, megvalósítani azt, amit óhajt, amire törekszik, mit várhatunk oly családoktól, melyek nélkülözik egy jó anya gondosságának áldásait? A másik, amire a nőnek különös hivatása van, az a tevékenység, melyet a társadalom mezején kifejthet; csak a nők vannak megáldva azzal a szeretettel, azzal a gyöngédséggel, azzal a türelemmel, amely a társadalom különféle bajainak orvoslásához, a szenvedő emberiség fájdalmainak enyhítésénél megkívántatik; sokáig tanulmányoztam hazánk és az egész világ történetét, de egy népnél sem találkoztam azokkal a kiváltságokkal, azokkal az előjogokkal, amelyekkel a magyar nép hölgyeit fölruházta, kitüntette ; nem is kétlem, hogy minden magyar nő, hivatásának tudatában, mindenkor kifejtendi azt a munkásságot, amely reá ugy a család, mint a társadalom körében várakozik. Ismételten köszönöm nagyságtok kitüntető figyelmét. Ezzel a hölgyek mindenikét bemutattatta magának a főispánné által ; néhány szívélyes szót váltott mindenikével és visszavonult termeibe. Csak egfsr sir. Csak egy sirral több, mint tegnap ; Földi pornak szük otthonja ; Mégis olyan végtelenség, Minthogyha a nagy mindenség Csupa merő sírhant volna. Csak egy gyászszal több mint tegnap : Az égről egy csillag tünt le ; Mégis olyan sötét minden, Mintha megtört sziveinken Egyptomnak éje ülne.