Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

— Micsoda? Németh Bérezi s a világhírű dinnyék, borok és dohányok hazájában ne mernénk mulatságot rendezni P Hisz azért vagyok én itt, mondja Lajcsi, hogy a felelősséget magamra vegyem. Sár ide, sár oda, megyünk Egerbe. — Minek Egerbe ? — Minek oda ? Piát bevásárolni ... ki frakkot, ki lakkot, ki klakkot vesz. Aztán csokrokat is kell rendelni a kisasszonyoknak. Igaza van Lajcsinak, mondja Villi, a ki a reá háramló franczia négyesek 48-ából a világért sem szokott engedni. De hová szállunk majd Egerben ? — A nénémhez, Bródy Sándorékhoz, mondja Lnjcsi. — Ennyien ? — Nem bánja a Sándor, ha mégegyszer ennyien jövünk is, csak a szobájába férjünk. Véletlen nem temettek nagybőgőt, de azért mégis és most még inkább biztatták egymást koczintó poharakkal, hogy „Sohse halunk meg !" mert a hevesvérű hevesiek talpát, fülét már előre csiklandozta a kilátásban levő lassúnak andalitó és frissnek tüzelő nótája. Másnap virradóra útra keltek. Sötétszürke, fiatal, tüzes, nemes állat volt az egyik befogott ló, barna, erős, de nem oly nemss faj a két másik. Az előbbi a nehéz teher és rossz ut daczára is egyre harsányan nyeritett, az utóbbiakat azonban az élet megpróbáltatásai bölcs hallgatásra, de annál hathatósabb húzásra birtak. A feneketlen országúton egyszer a gondűző kulacs, másszor a nemes verpelétivel megtöltött „makra pelpa" járt szájról-szájra és hangzott visszhang nélkül a „Befútta az utat a hó* stb stb. minden ajkról Hevestől Kaal-Kápolnáig és innen Egerig. Délután érkeztek meg és a sűrű sötét köd miatt korán köszöntött be az est. — Szervusztok gyerekek, ma nem hiába tettétek be a lábatokat Egerbe, murit csapunk ott az útszéli kávéházban, valódi egri, nasszerü czigány ! Hanem előbb vacsorázni megyünk, gyertek. — De pajti, először báli dolgokat veszünk, bált rendezünk ám Hevesen. — Hiszen értem, értem, báltok lesz? Megvehetitek a hozzá való plundrát holnap is, mikor majd— kijózanodtatok. Bródy Sándornak senki sem mert ellentmondani. Hiszen a hevesi gyerekek nem rossz ivók, sőt olykor remekelnek is e művészetben; de Bródy Sándornak még a lábvizéhez sem értek, Ő a nagy munka daczára, mindvégig a legmokányabban tartotta magát. Reggeli jelenet Bródyéknál. (Mind ágyban.) — Na gyerekek, mikor lesz kész a báli plundrátok ? — Miből ? ! — Megcsinálják azt puffra is, jótállok. Mennyit költöttetek? — „Befútta az utat a hó, czéltalanul jár a, fakó . . .* — Mikor jöttök el megint, gyerekek ? — Most nagy a sár, majd ha — fagy ! Sohse hitte volna senki, hogy az egri Bródy Sándorból bpesti Bródy Sándor lesz. Bródy után egy vaskos német bölcsészeti munka utolsó oldalait olvasta, melyet egy hete, hogy a sógorától elkért. Gyakran mondogatta, hogy nagyon érdekfeszítő és tanulságos. Unszolásomra, hogy a tartalmával megismertessen, a következőkben adta elő a quintesszencziáját : — A jelenben urak és hölgyek egyaránt inficziálva vannak a politikai láztól. Nálunk a legnagyobb absurdum is elv.