Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

És azon töprenkedik, bogy ül-e valaki benn a hintóban, vagy csak levegővel béllelt-e. Nem telt bele nyolcz egész perez és kíváncsisága ki volt elégítve. 15—20 lépésnyiről fehér kendőt lobogtatott egy finom női kéz. Mégismerte, sógorasszonya volt. Fiatal, üde s kivált ma reggel hajnali szellőtől C3Ókolt rózsabimbóhoz hasonlított, szeretetreméltó kedves teremtés, a hegyi levegő az ifjúság üde zománczát bájos arczán még pirosabbra kicsípte. A hintó megállt, oda sietett hozzá, de a fürge asszonyka gyorsabb volt, fölrepisztette a hintó ajtaját. Már csak illatos zsebkendős kezét kaphatta meg, mert ruhája födebbentése és a hintóról való leugrása egy pillanat* müve volt — Be elbájoló vagy, kedves sógorasszony, csusszant ki a meglepettnek a szájából. — ürülök, hogy jókedvben talállak, még egy álmatlan éj után is. — Eltaláltad, hogy nem aludtam, egész kiszálltunkig szép nótákat énekeltek a kupéban, kettőnek szövegét le is jegyeztem magamnak j ugy-e bár megmondod az értelmöket? — Hogyne, majd odabent a váróteremben, mig a kocsisunk a lovakat megabrakoltatja és megitatja. Karját nyujtá neki es bementek. Sógorasszonya reggelit rendelt számukra a pinczérnél, mert sógorát e pillanattól fogva vendégének tekintette. — Már minek fáradtál ide magad, kedves sógorasszony ? Megvontad magadtól az üditö álmot, aztán kitetted magad a hegyen-völgyön átvezető hosszú ut fáradalmainak. Bizony ilyen áldozatot nem érdemeltem meg soha, ha mindjárt sógorod is vagyok. Mit csinál kedves férjed és angyali gyermeked P — Férjem az este elutazott, környékünkbeii takácsok sok munkát végeztek neki, a czikkek annyira összehalmozódtak, hogy tiz kocsit megtöltöttek ; ezekkel utazott férjem Brünnbe, hogy a gyárosoknak liferálja. Aztán friss megrendeléseket hoz haza s a munka elől kezdődik. Én pedig azért jöttem érted sógorka Brüsauba, mert egyéb munkám nem akadt. A piczike, hála Istennek, egészséges, szépen fejlődik, virgoncz, már csacsog és ott a magányban, a fenyvesek közt, úgyszólván egyedüli örömünket képezi. Reméljük, hamar megszokol nálunk es egészségedet visszanyered. Hát otthon hogy és mint vagytok? — Köszönöm, nőm és gyermekeim csókoltatnak benneteket. Ezalatt a pinczér a kávét hozta. — Most add elő, hadd lám azt a két nótát. — íme, ezt az elsőt térdig harisnyás fiatal suhanezok énekelték ; My sme hosi, mi sme My lovali bi sme My nilovat nesmime My na vojnu musime. — Ez azt jelenti : Leventék vagyunk mi Szeretnénk szeretni Nem szabad ám szeretnünk, Katonának kell mennünk. — Ezt a másikat pedig nagy diákok énekelték : Isera moravan tot ehlouba má, Kdo rc3te otciao mon znát ? Kdo zna ten posc^nany kraj ? Ten utiseni zemsky raj ? O raoravo o vlasti ma ! Tis zemne moje premila ! — Hiszen ez a morva himnusz, mely annyit jelent : Morva vagyok, ez a büszkeségem! Ki akarja ismerni hazimat? Ki ismeri ez áldott országot, Ezt a csendes földi Édent ? Oh Morvaország, oh szülöfö'dem, Te vagy az én kedves édes hazám !