Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.
A »Győrvidéki Tanito-Egylet« közgyűlése. A év egyik napja esztendőröl-esztendőre ünnepnapja a győri és győrvidéki tanítóknak, ez tanítóink évi nagygyűlése. A vármegyeház nagyterme megtelt tanférfiakkal és úrhölgyekkel és tanügy barátaival. Kimagasló fénypontja volt a gyűlésnek Csepreghy Endre áll. tanitóképzőbeli tanárnak lendülettel teljes s magvas székfoglalója, melyben a népiskolának állampolitikai szerepéről beszélt; a díszes közönség sürü helyesléseivel és fel-felhangzó riadó éljenzései szakította meg az elnök szevait. A szép beszédből itt adjuk a kimagasló részeket, Mélyen tisztelt vendégek ! Szeretett munkatársak ! A „györvidéki tanitó-egyesülef-nek 20-ik közgyűlésére jöttünk össze, hogy egyesületünknek egy évi munkásságáról számot adjunk ; egymástól tanulva ismereteinket gyarapitsuk, a testületi szellemet ápoljuk és egyúttal oly kérdéseket is szóba hozzunk, melyek nem csak bennünket, a népoktatásnak minden rendű munkásait érdekelnek, hanem egyúttal alkalmasak úrra is, hogy a társadalom figyelmét ezekre s ezzel ránk is felhívjuk. Nagyérdemű elődeim ily közérdekű kérdések sokaságát vetették már föl s fejtegették már ékesen ; legyen szabad nekem, habár „népnevelés fejlesztése alapján érjük el azt, hogy nemzetünk ezer éves múltja után reménynyel tekinthetünk a bizonytalan jövőbe" Deák Ferencz is hangsúlyozta, hogy korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikái jövője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni." Jules Simon szerint pedig „az a nép a legelső nép, melynek legjobb iskolái vannak s ha még nem az ma, az lesz holnap." Többszörös mély tudományú és kipróbált hazafiak több alkalommal nyilatkoztatták, hogy a társadalmi és nemzeti politikának leghathatósabb, legtermészetesebb eszköze az iskola; csak ez képes a magyar faj átöröklött nehézkes tulajdonságait, csekély munka szeretetét és lassú fejlődését kitartó munkával, lankadni nem tudó kötelességérzettel, az eszközök okos megválasztásával, lángoló hazafisággal megváltoztatni, mely munka, ha idejekorán teljes erővel meg nem kezdődik: édes magyar hazánk „mai társadalmi szervezetével nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag és müveltségileg is összeomlik az első nagy európai lökéstől." Egyik jeles publicistánk szerint „a magyar nemzet a megpróbáltatás és veszély napjaiban csak ugy tud átlábolni, ha nem egyetlen uralkodó népfaj, vagy egyes uralkodó osztályok ereje biztosítja, hanem sok millió magyar karja és esze, amelyeket csak a szabadság és a legteljesebb jogegyenlőség ereje képes annyira összeolvasztani, hogy életével és vérével is helyt álljon a magyar államért." kisebb eredménynyel, de ugyanazon jóakarattal ez alkalommal az iskolának, de különösen a népiskolának állampolitikai szerepéről egyet-mást elmondaui. * Jeles államférfiak és kiváló politikusok, kik hazájuk sorsát igazán szivükön vtselték, nem egyszer hangoztatták már, hogy a nemzeti aspirácziók javarésze leghathatósabban e népnevelés utján érhetők el. Vaszary szerint a