Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Hallván mind egész országbeli szegény és buldog, nemes és nemtelen a nagy, kegyes Gecse (Géza) királynak esetét : kelének íel egyetemben, és ménének az ö atyafiának, Szent-Lászlónak eléje. És mind kegyes kéréssel, mind szükséges kény­szerítéssel választák öt előttük járóvá és királyi y á, mert látják vala, bogy mint a. nemes paradicsombeli gyümölcsöskert, teljes volna minden lelki-testi jóságoknak jó illatú virágával. Fénylik vala minden mennyei szeretettel, bölcsességgel és Szentléleknek malasztjával, mint az égen való fényes hajnalcsillag. Igazságnak keresője; ártatlanok oltalma, szomorúak vigasztalója; elnyomot­tak segedelme; özvegyek, árvák atyja; szegények kincses ládája. Arczul teljes, szép piros ; tekintetében kedves, beszédébeu ékes, karjában erős, termetében diszes, vállától fogva mindenkinél magasb. Csak szépsége is ki­rályságra méltó ; nem elégszik senki reá nézni. Testében'tiszta, lelkében szűzi; szivében bátor, miként vad oroszlán; min­denkit elejt, a ki vele küzdik. ft 1077-ben foglalta el László a trónt, nem önszántából, hanem a nemzet aka­rata által kényszerítve. Nem is akarta fejére venni a koronát mindazideig, míg Salamon, a meg­koronázott király életben van, s hosszabb ideig, jártában-kelteLen színe előtt hor­doztatta azt. Megbocsátó áldással fizet személyes ellenségeinek, de karja súlyát megérzi az, ki a magyarok hazája ellen tör. Mikor harezol is imádkozik, •— mert mindenkor az igazsságért küzd. Isten dicsőségét védi. Azért dicsőítette meg Isten harczait, szinte csodás hatalommal aranyozva be kardja aczélát. És ha a csodás jeleneteket, melyeket a nép ajka és szive megőrzött László harczaiból, mosolylyal fogadják is a kétkedő unokák, már azok emléke is kétség­telen tanúbizonysága a nemzet, a magyar nép rajongó tiszteletének, melylyel a szent király hősi vitézsége előtt meghajol s mely a csoda fényében tündökölve kívánja látni szent királya fönséges alakját. Harczi bárdja csapására a kőszikla fris vizet kinál az altikkadt harezosok­nak ; szavára az erdők éhező serege elé küldik vadjaikat. Tetejétől tövéig hasad szét a bérez, hogy az üldöző ellenség rohanását fen­tartsa, s a tordai hasadék máig Isten csodás oltalmát hirdeti. Kővé válik az arany, mit az üldözött ellenség hasztalan szór el, hogy fényé­vel elvakítsa s visszatartsa nyomából László vitézeit. Fegyvereik csodás ereje nemcsak megtartotta apái örökét, de szélesebbre is vitte országa határait. „A kegyes Szent-László király minden lelki jósággal, szentséggel és ur Istennek malasztjával — mulék ki e gyarló világból. És méné a mennyei örök, dicsőséges életnek társaságába ő birodalmának íizenkilencz esztendejében (1005), Szent-Jakab (július) havának 29-ik napján. „Azt látván és hallván, nemcsak Magyarországon, de mind ((gesz keresz­ténységben, nagy siralom és bánat támada ilyen kegyes királynak halálán. ft 1892. június 27-én dicsőséges szent királyunk szentté avatása hétszázados évfordulóját ülte a nemzet. 1895-ben halála nyolezszázados évfordulója lobbantja ujabb lángra iránta va'ó tiszteletünket. Akkor Várad ünnepelt ! Most Györ követi példáját !

Next

/
Oldalképek
Tartalom