Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1895-ös évre. Győr, 1894.

tagok : Ruzits Táár Rozamunda, Saragovszky Thekla, Kornélia. Müller Gebharda. Führer Ottilia, Pósz Georgia, KÁRSA Y SÁNDOR püspök Ágostai evangélikus egyház. Karsay Sándor püspök,a koronás aranykereszt birtokosa (1867 kir. tanácsos és főrendiházi tag. Isó Vincze és Horváth Sándor lelkészek. Ezen egyház 14 anyaegyházzal és 14 fiókegyházzal bir Györmegyében. A gyülekezeti tisztikar; ügyész Szendröi Sándor, jegyző : Fadgyas Pál, pénztáros: Szax Ferencz, ellenőr : Gróf Endre. Az iskolai bizottság elnöke : dr. Beliczay Elek. a pénz és gazdaságügyi bizottság elnöke: Peregi Mihály gyül. felügyelő, az alapítványi választmány elnöke : Veöreös Jenő, a szegény- és árvaintézet elnökei főt. Isó Vincze lelkész és Kis Sándor. Oh százszor nagyobb, ki véres verítékkel. Megszolgálja azt a keserves falatol ... Hajnal hasadástól, mig leszáll az alkony, A nehéz munkában törődik, elfárad ... Erezi a becsét munka, pihenésnek, Tudván, hogy henyélni embernek nagy vétek, Nyugodt öntudattal nyugalomra térhet. Mily édes az álom, s erre az ébredés ? Ti elpuhult lelkek, hogyan is tudnátok'? Elzsibbadva éjjel tértek nyugalomra, Heverve bár a nap régen süt rátok!. .. Bú nélkül múlik el éltetek folyása . . . S aki küzd a léttel, elmúló reménynyel — Azt a dicső, gazdag soha meg nem látja... A szegény, kit a sors oba köt a röghöz, A kenyérért izzad, lenn a-föld porába ... Bárha égő vágya a magasba röpdöz : Nem jön előttetek igaz ember számba!... Bár az küzdi folyton a léttel a harezot, Bátran előre tör, mitől se' fél, remeg, De el is törpültök ti gazdag emberek ... É. ICIIIU» Robert. gzegenyek vigasza.*) Mi szegények, elhagyottak, Mi sem vagyunk egész árvák, Nemes élvek kutforrási Előttünk is nyitva, — tárvák ! Csakhogy mig a gazdag ember Virágot a földön téphet, Mi a távol túlvilágtól ! Reméljük az üdvösséget. Túlvilágnak édes hite Nyújt erőt az életharezban, Hogyha lelkünk bátorsága Megszégyenül száz kudarezban . . Talpra állunk, mert a kudarcz Múló álom, meghal vélünk S amott túlra megdönthetlen Ürök-éltü dicsőségünk ! ... S ha tűzhelyünk hidegen áll Nem egy fagyos téli éjjel *) Az „Egyenlöség^-bül.